Múlt vagy , édes

ELŐSZÖRIS! Amit most leírok , az nem a legjobb hír. Tudjátok , én koleszos vagyok , és olyan iskolába járok , ahol hétköznap semmi szabadidőm nincs , illetve az amikor alszom. Nem tudok jobb megoldást , csak azt , hogy ezentúl minden péntek , legrosszabb esetben szombaton írok új részt. Meglehet , ha beteg vagyok , vagy épp valami csoda folytán felszabadulok akár egy órára is , írok részt. Nagyon hálás vagyok mindenért , remélem , emiatt nem fogtok megutálni. NAGYON SZERETLEK TITEKET , KÖSZÖNÖM! <3 6 komment és következő.:)

Egy fehér szobában ébrdtem. Szemem sarkából egyből megpillantottam egy szőke tincset. Anya. Mikor észrevett , rögtön odajött.
"Kincsem , bár most nem lehetek veled , tudnod kell , hogy iszonyatosan büszke vagyok rád. Hős vagy , megmentettél egy életet. Bár most nem foghatom a kezed , nem szoríthatlak magamhoz , mégis , így is nagyon szeretlek , és hihetetlenül hiányzol. Apa is szeret , Tal is szeret. Nem adhatod fel , és maradj ilyen erős." - Hallottam a szavakat , majd még egy pillantást  vetve a gyönyörű családomra visszahunytam pilláim. Apró zörej zavart fel , majd mikor már tudatosult bennem hogy nem tudok viszaaludni , óvatosan kinyitva szemem újra "felébredtem".
-Bátor hölgy ön , Miss.Rune. - Szólt hozzám egy magas , kékszemű , fehér ruhás férfi , aki bizonyára orvos lehetett.
-Köszönöm. - Válaszoltam rekedten.
-Mr.Bieber már jobban van. Már felébredt egy órával ezelőtt.
-Láthatom kérem? - Kérleltem bizakodva.
-Sajnálom , de önnek még nem szabad innen felkelnie. Rengeteg fájdalomcsillapítót kapott , most nem érez semmit. Ha most felállna rögtön a földre zuhanna. - Mondta Dr.Vinston , amint a névjegytáblájára volt írva. - Talán a barátja , Mr.Twist bejöhet. - Folytatta. Bólogatással nyugtáztam , hogy rendben. Az úr egy pillanat alatt a folyosón termett , majd újra nyílt az ajtó , ezúttal Twist lépett be rajt. Rögtön odajött , és magához szorított.
-Sajnálom , hogy nem értem oda időben. Az egész az én hibám. - Szánakozott.
-Lil , semmi baj , jól vagyok. Justin hogy van? - Néztem rá kétségbeesetten.
- Ő.. most elaludt. A 312-ben van , már felkelt , nem nagy lett baja szerencsére. - Nuygtázta Lil. Hatalmas kő esett le a szívemről. Szerettem volna látni. Zavart hogy gátolnak benn. Pár perc után , leküldtem Twiset egy pohár teáért. Persze csak hogy ki tudjak jönni. Miután kiment , elkezdtem próbálkozni a felállással. Pár próbálkozás után sikerült felkelnem , az infúzióval együtt kicsoszogtam a kórteremből. Pár lépést megtéve meginogtam , de újra próbálkoztam. Odaértem a 312-es szobához. Először az ablakon néztem be , ahol megpillanottam a korántsem alvó Justint egy Sötétbarna , göndör lánnyal. Ismerős volt , egyszer talán volt nálunk mikor Justin bulikat szervezett. Akaratlanul is úgy éreztm hogy megaláztak , és  utam immár a mosdó felé vezetett. Ahogy beértem , az összes tűt kitéptem a karomból , leszedtem minden kötést. Kirohanva a mosdóbol egy volt a célom. Hazamegyek. Sikeresen kikerülve minden orvost , ápolót , takarítót szaladtam le a lépcsőn. Az eső esett. Pompás. Hangulathoz illő idő. A füves részen elcsúsztam , a térdem kicsit lehorzsoltam. Nemtörődve a fájdalmakkal szaladtam tovább mezitláb a szakadó esőben. Szerintem felfáztam kicsit. A beton az beton. Mikor végre beértem az ajtón , kicsit furcsa érzésem volt. Mintha minden ellenem szövetkezett volna. De nem akarom újra elkövetni azt az őrültséget mint a múltkor. Büszkén viselem hogy megaláznak , hogy megtaposnak , hogy bántanak.  Vajon miért kapom ezt? Miért nem vagyok elég jó Justinnak? Egyáltalán érdeklem? Hasítottak el mellettm a gondolatok , melyekben elmerülve lezuhanyoztam. Ahogy elment a gyószerek hatása , újra fájtak a sebeim . Gondoltam nem lehet bajom egy kis fájdalomcsillapítótól. A még Taliaéból megmaradt morfium tabletta egyik felét lenyelve fküdtem az ágyamba. Hamar hatott , el is aludtam tőle.

Justin Bieber:

Mikor felébredtem senkit nem találtam itt. Kis idővel Lil jött be , majd aggódva kérdeztem:
-Esmee felébredt? Jobban van már?
.Justin , ő még nem.. még nem ébredt fel. Sok gyógyszert kapott , és sok traumát élt át. Az orvosk bíznak benn hogy felébred , de az is lehet hogy kómában van. - Felelte Lil. Ahogy kimondta , mintha egy késszúrás vágott belém a felismerés. Mekkora egy idióta vagyok. Tönkre teszem. Muszály megkeresnem , és tudatnom vele hogy itt vagyok. De ezután a nyugtató hatására el nyomott az álom. Mikor újra nyitva volt a szemem , Monicaval találtam magam szembe.
-Mitörtént édes? Ha hamarabb értesülök , előbb jövök. - Próbált aggódó tekintettel nézni rám , de túl jól ismertem
-Mi történt Nicky , csak nem lettem hirtelen fontos neked? - Gúnyoltam ki.
-Mindig is az voltál édes. Viszont most kéne egy kis pénsz. Tudod akarok venni magamnak egy pár cipőt. - Jelentette ki.
-Nem vagyok édes , vagyis neked nem. Volt idő amikor képes lettem volna szeretni téged , de most látni sem akarlak. 
-Szánalmas vagy Bieber. Pedig kelleni fogok hidd el. Jobban mint az a kis szentszűz. - Fakadt ki , majd kirszáguldott a szobából. Lil épp akkor rohant be.
-Tesó , Esmee felébredt , de elszökött. - Zihált.
-Mivan? - Értetlenkedtem.
-Hozzád akart jönni , de nem engedték , de most sehol nem találom. - Fejtette ki.
-Látta Nickyt. Haza mehetett. Lil szedd le rólam ezt a szart , megkeresem. Nem engedem el újra! - Parancsoltam Twiste. Leszedett mindent  , majd rohatntunk az autóhoz. Vagy 200-al mehettem , nem érdekelt senki és semmi. Majd kitörve a ház ajtaját rohantam egyenest az emeletre. Tudtam hogy ottlesz. Mikor beértem a szobájába.....