Múlt vagy , édes

ELŐSZÖRIS! Amit most leírok , az nem a legjobb hír. Tudjátok , én koleszos vagyok , és olyan iskolába járok , ahol hétköznap semmi szabadidőm nincs , illetve az amikor alszom. Nem tudok jobb megoldást , csak azt , hogy ezentúl minden péntek , legrosszabb esetben szombaton írok új részt. Meglehet , ha beteg vagyok , vagy épp valami csoda folytán felszabadulok akár egy órára is , írok részt. Nagyon hálás vagyok mindenért , remélem , emiatt nem fogtok megutálni. NAGYON SZERETLEK TITEKET , KÖSZÖNÖM! <3 6 komment és következő.:)

Egy fehér szobában ébrdtem. Szemem sarkából egyből megpillantottam egy szőke tincset. Anya. Mikor észrevett , rögtön odajött.
"Kincsem , bár most nem lehetek veled , tudnod kell , hogy iszonyatosan büszke vagyok rád. Hős vagy , megmentettél egy életet. Bár most nem foghatom a kezed , nem szoríthatlak magamhoz , mégis , így is nagyon szeretlek , és hihetetlenül hiányzol. Apa is szeret , Tal is szeret. Nem adhatod fel , és maradj ilyen erős." - Hallottam a szavakat , majd még egy pillantást  vetve a gyönyörű családomra visszahunytam pilláim. Apró zörej zavart fel , majd mikor már tudatosult bennem hogy nem tudok viszaaludni , óvatosan kinyitva szemem újra "felébredtem".
-Bátor hölgy ön , Miss.Rune. - Szólt hozzám egy magas , kékszemű , fehér ruhás férfi , aki bizonyára orvos lehetett.
-Köszönöm. - Válaszoltam rekedten.
-Mr.Bieber már jobban van. Már felébredt egy órával ezelőtt.
-Láthatom kérem? - Kérleltem bizakodva.
-Sajnálom , de önnek még nem szabad innen felkelnie. Rengeteg fájdalomcsillapítót kapott , most nem érez semmit. Ha most felállna rögtön a földre zuhanna. - Mondta Dr.Vinston , amint a névjegytáblájára volt írva. - Talán a barátja , Mr.Twist bejöhet. - Folytatta. Bólogatással nyugtáztam , hogy rendben. Az úr egy pillanat alatt a folyosón termett , majd újra nyílt az ajtó , ezúttal Twist lépett be rajt. Rögtön odajött , és magához szorított.
-Sajnálom , hogy nem értem oda időben. Az egész az én hibám. - Szánakozott.
-Lil , semmi baj , jól vagyok. Justin hogy van? - Néztem rá kétségbeesetten.
- Ő.. most elaludt. A 312-ben van , már felkelt , nem nagy lett baja szerencsére. - Nuygtázta Lil. Hatalmas kő esett le a szívemről. Szerettem volna látni. Zavart hogy gátolnak benn. Pár perc után , leküldtem Twiset egy pohár teáért. Persze csak hogy ki tudjak jönni. Miután kiment , elkezdtem próbálkozni a felállással. Pár próbálkozás után sikerült felkelnem , az infúzióval együtt kicsoszogtam a kórteremből. Pár lépést megtéve meginogtam , de újra próbálkoztam. Odaértem a 312-es szobához. Először az ablakon néztem be , ahol megpillanottam a korántsem alvó Justint egy Sötétbarna , göndör lánnyal. Ismerős volt , egyszer talán volt nálunk mikor Justin bulikat szervezett. Akaratlanul is úgy éreztm hogy megaláztak , és  utam immár a mosdó felé vezetett. Ahogy beértem , az összes tűt kitéptem a karomból , leszedtem minden kötést. Kirohanva a mosdóbol egy volt a célom. Hazamegyek. Sikeresen kikerülve minden orvost , ápolót , takarítót szaladtam le a lépcsőn. Az eső esett. Pompás. Hangulathoz illő idő. A füves részen elcsúsztam , a térdem kicsit lehorzsoltam. Nemtörődve a fájdalmakkal szaladtam tovább mezitláb a szakadó esőben. Szerintem felfáztam kicsit. A beton az beton. Mikor végre beértem az ajtón , kicsit furcsa érzésem volt. Mintha minden ellenem szövetkezett volna. De nem akarom újra elkövetni azt az őrültséget mint a múltkor. Büszkén viselem hogy megaláznak , hogy megtaposnak , hogy bántanak.  Vajon miért kapom ezt? Miért nem vagyok elég jó Justinnak? Egyáltalán érdeklem? Hasítottak el mellettm a gondolatok , melyekben elmerülve lezuhanyoztam. Ahogy elment a gyószerek hatása , újra fájtak a sebeim . Gondoltam nem lehet bajom egy kis fájdalomcsillapítótól. A még Taliaéból megmaradt morfium tabletta egyik felét lenyelve fküdtem az ágyamba. Hamar hatott , el is aludtam tőle.

Justin Bieber:

Mikor felébredtem senkit nem találtam itt. Kis idővel Lil jött be , majd aggódva kérdeztem:
-Esmee felébredt? Jobban van már?
.Justin , ő még nem.. még nem ébredt fel. Sok gyógyszert kapott , és sok traumát élt át. Az orvosk bíznak benn hogy felébred , de az is lehet hogy kómában van. - Felelte Lil. Ahogy kimondta , mintha egy késszúrás vágott belém a felismerés. Mekkora egy idióta vagyok. Tönkre teszem. Muszály megkeresnem , és tudatnom vele hogy itt vagyok. De ezután a nyugtató hatására el nyomott az álom. Mikor újra nyitva volt a szemem , Monicaval találtam magam szembe.
-Mitörtént édes? Ha hamarabb értesülök , előbb jövök. - Próbált aggódó tekintettel nézni rám , de túl jól ismertem
-Mi történt Nicky , csak nem lettem hirtelen fontos neked? - Gúnyoltam ki.
-Mindig is az voltál édes. Viszont most kéne egy kis pénsz. Tudod akarok venni magamnak egy pár cipőt. - Jelentette ki.
-Nem vagyok édes , vagyis neked nem. Volt idő amikor képes lettem volna szeretni téged , de most látni sem akarlak. 
-Szánalmas vagy Bieber. Pedig kelleni fogok hidd el. Jobban mint az a kis szentszűz. - Fakadt ki , majd kirszáguldott a szobából. Lil épp akkor rohant be.
-Tesó , Esmee felébredt , de elszökött. - Zihált.
-Mivan? - Értetlenkedtem.
-Hozzád akart jönni , de nem engedték , de most sehol nem találom. - Fejtette ki.
-Látta Nickyt. Haza mehetett. Lil szedd le rólam ezt a szart , megkeresem. Nem engedem el újra! - Parancsoltam Twiste. Leszedett mindent  , majd rohatntunk az autóhoz. Vagy 200-al mehettem , nem érdekelt senki és semmi. Majd kitörve a ház ajtaját rohantam egyenest az emeletre. Tudtam hogy ottlesz. Mikor beértem a szobájába.....

Bátor

FIGYELEM! A BEJEGYZÉS EZEN RÉSZEBEN TRÁGÁR SZAVAK VANNAK! OLVASD FELELŐÉGGEL! 


Rohantam ahogy csak tudtam. Nem érdekelt semmi , és senki. Vagyis csak egy dolog. Justin. Nem akartam , hogy újra meg kelljen mentenie. Nem akartam , hogy újra nekem essen bajom. Nekem kell most a talpamra állnom , és őt kell megvédenem. Apám nem hagyott volna békén , míg meg nem adom magam. A lábaim már kezdték feladni a harcot. Az erdő szélén , a semmi közepén , egyedül. Különleges érzés kerített magába. Mintha bátor lennék. Meg akartam találni az apám , hogy én magam intézzem el a problémákat. Egyenest az ellenkező irányba fordulva trappoltam vissza a házunkig. Tudtam , hogy Justin bajban van. Mielőtt a házunkhoz sétáltam volna , felhívtam Twistet , tudtam hogy most csak ő segíthet. 

-Lil? - Szóltam bele halkan a telefonba. 
-Es , te vagy az? - Kérdezte. 
-Igen. Figyelj , azt hiszem Justin hatalmas bajban van. A házunkhoz kell jönnöd , hozz segítséget. Az apám van minden mögött , ezért muszály bemennem. Siess. - Mondtam neki , majd mielőtt válaszolni tudott volna , letettem a telefont.
 A melltartómba rejtettem , nehogy rájöjjön hogy itt van nálam. Odarohantam a házhoz ,és az ajtót úgy csaptam ki , hogy majd kiszakadt a falból. 
-Hol van Justin? - Ordítottam rá a fotelben ülő férfira.
-Tudtam , hogy ide fogsz jönni. A barátod fennt van , épp a barátaimmal társalog. - Mosolyodott el gúnyosan.
-Te szemétláda! - Ordítottam rá , majd rohantam fel a szobájához. Ahogy kicsaptam az ajtót , egyből elszörnyedtem. Justin alig volt eszméleténél , testét vágások borították mindenhol. A két nagydarab férfi ismerős volt , nem tudtam honnan , de az egyikük felismert.

-Jaj édes , hát megint találkoztunk? Mikor utoljára láttalak a zsaruk vittek el. De most nincs itt se apuci , se anyuci , senkisem aki megvédjen. A barátodat most leckéztetem. - Közeledett idegesen a hatalmas fickó , majd egy hatalmas pofont adva a fölre taszított. - Legközelebb majd nem lesz ekkora szád , ribanc. - Köpött mellém.
-Inkább szúrnám magam agyon , mint hogy az ocsmány képeteket kelljen látnom. Undorító mocskok!- Ordítottam torkom szakadtából.

Rápillantottam Justinra , szememet egyből ellepték a könnyek. Mellkasa alig emelkedett. Tudtam , ez az egész az én saram. 

Gondolataiba merülve észre sem vettem , hogy a férfi újra csapást mért rám , majd csak a csattanást éreztem. Leborultam a földre , testem már nem bírt ellenálni. Hallottam ahogy belép Em.
-Elég lesz Ray , sokat kapott. Még szükségem van rá. - Hallottam , ahogy felnevet , majd megszakadt a kép.

Az ágyon fekve eszéltem fel , Kezeim összekulcsolva voltak a felej fölé erősítve. Nagyon húzta a karomat , de tudtam , nem szabad erre gondolnom , Justinnak szüksége van rám. Mellettem feküdt mostmár , halkan szuszogott , néha felsziszegett. Felém fordította a fejét , majd halkan odasúgott.
-Sajnálom Esmee , nem tudtam megállítani. Én csak..
-Justin ne beszélj. Meg fogunk menekülni , rendbejössz. Miattam ne aggódj , túl leszek ezen is. - Súgtam úvatosan a fülébe majd apró csókot próbáltam adni arcára. Nagy nehezen sikerült , ekkor léptek be a szobába. 
-Kicsim , most játszunk egy kicsit. Lehet hogy kicsit fájni fog , de hidd el , mi élvezni fogjuk. - Mosolygott gúnyosan Em.
-Nem vagyok , soha nem leszek a kicsid. Te sosem leszel az apám te rohadék. - Köptem neki a szavakat.
-Nem beszélünk így a szüleinkkel , drágám. Simította végig rideg kezét arcomon , majd hatalmas pofont adott.
-Nem vagy a szülőm te szemét. - Mosolyogtam rá.
-Ray , tanítsd meg kérlek , hogy nem szájaskodunk. - Mutatott a nagy fickóra.
-Nem kell kétszer mondanod főnők. - Mosolygott mocskos , kaján vigyorral a képén.
A ruhámat , mint egy papírt tépte le rólam. Próbáltam rugdosni , sikítani , hátha meghallja valamelyik szomszéd. Nem eresztett , erősebben szorított , amitől alig kaptam levegőt. 
-Fogd be a pofádat , ha nem akarod hogy a kis barátodnak nagyobb baja esssen. - Ordított rám. Szemem újra könnybe lábadt , majd könnyeim patakban kezdtek folyni az arcomon. A férfi teljesen rám mászott. Fogdosott , csókolgatott. Belém harapott , több helyen mély sebet ejtve a nyakamon . Irdatlanul fájt , de ha nem én , Justin fogja megbánni. Nem akarom elveszíteni. Ahogy a nagy melák próbálta levenni a melltartóm , a telefonom megcsúszott , és kiesett onnan.
-Mi a franc? - Állt meg Ray.
-Mi bajod van Ray? - Rivallt rá Em. 
-A ribancnál volt egy telefon. - Kapta fel.
-Kit hívtál fel? - Nézett rám Em. Csak bólogattam , mire odajött és a hajamat tépve ordított. - KIT HÍVTÁL FEL TE KURVA? 
-Senkit , esküszöm senkit. - Kiabáltam torkom szakadtából. Csak lihegtem könnyes szemekkel. A tökéletes időzítés most sem hagyott cserben. A távolból szirénát hallottam , tudtam , ide jönnek. 
-Ez ránk hívta a zsarukat! - Ordított a másik hústorony. Em ütni kezdett , az arcom már véres volt , de tudtam , megmenekültünk. Nem érdekelt mit tesz , lebukott.Kétségbe esettel próbált agyonverni , de mikor már hallotta ahogy betörik az ajtót , tudta , felesleges. Mire kettőt pislogtam , a rendőrök már a földre is terítették őket , Lil hozzánk sietett.
-Lil , segíts Justinnak , neki sörgősen orvosra van szüksége. - Suttogtam neki.
-Tiszta vér vagy! Neked is segítség kell gyorsan , orvost! - Kiáltottki az ajtón. 
-Köszönök mindent. - Mosolyogtam rá. 
-Nagyon bátor vagy , Esmee. - Simította végig kezét arcomon. Lassan lesütöttem a szemem , a hangok is eltompultak. 


SZIASZTOOOK! <3 NAGYON KÖSZÖNÖM A KOMMENTEKET , NE HARAGUDJATOK , HOGY MOST TUDTAM HOZNI A RÉSZT. SAJNOS KÉSZÜLNÖM KELL , EGY HÉT ÉS ÚJRA SULI. TUDJÁTOK HOGY NAGYON SZERETLEK TITEKET ÉS NAGYON HÁLÁS VAGYOK MINDEZÉRT! EZT TI CSINÁLTÁTOK! TI MIATTATOK ÍROK! KÖSZÖNÖM! <3

Veszélyes?

Reggel erős zajra ébredtem. Egy vontató állt az autó előtt , Justin beszélgetett egy idegennel , én megdörzsölve szemeimet felültem az autóban. A levegő eléggé lehült , kezemmel öleltem magam , így melegedve. Lenyomva a kilincset kinyitottam az ajtót. Óvatosan kikászálódtam az autóból , majd egy két ásítás közt elindultam. Ahogy arréb léptem , szörnyülködve pásztáztam végig az autón , ami felismerhetetlenül eltorzult a zuhanástól. Mint egy villám hasítótt belém a tudat , hogy mi is történt tegnap. Bizonyára megrémültem , ezért kaptam sokkot. Odasétáltam az férfihoz és Justinhoz.
-Felkeltél édes? - Nyomott mellkasához erősen Justin.
-Mikor megyünk haza? - Kérdeztem egy mosollyal nyugtázva a bókot.
-Most ért ide a vontató , beülhetünk , és visznek is minket. - Adott választ kérdésemre.
A pillanat erejéig nagyot sóhajtottam , de sajnos majd félrenyeltem mikor feleszméltem , Em még nálunk van. Ha az a senkiházi ezután is azt gondolja hogy megbocsájtok , akkor rohanhat az útleveléért , mert ha nem én , Justin biztosan elintézi. Talán 2 hete még úgy gondoltam , hogy félek apámtól , de mióta Justin visszatért semmi kétségem hogy veszélyesebb , mint bártki. Engem nem bánt , vagyis remélem. Még nem felejtettem el , mit tett velem. Mély gondolataimból ő rázott ki.
-Min agyalsz baby? - Húzta fel kérdően szemöldökét.
-Mit fogsz tenni , ha találkozol vele?
-Nem fogja megúszni amit veled csinált. - Szegezte erősen a tekintetét rám.
-Ugye nem ölöd meg? - Néztem rá elkerekedett szemekkel.
-Megérdemelné. - Fordult az ablak felé , majt kirántott zsebéból egy dobozt. Kiszedett egy szál cigit , majd meggyújtottta.
-Mióta cigizel újra?
-Nem újra , és nem állandóan , csak alkalmi dohányos vagyok. - Javított ki , majd fújta ki a füstot a száján. Pár perc erejéig csöndben voltunk.

Justin kihajította a csikket az ablakon , majd elővéve telefonját Scoo-val kezdett beszélni.
Az út további része elég unalmasan telt , próbáltam magam szórakoztatni kevés sikerrel , majd hirtelen megcsörrent a mobilom. Előkotortam a zsebemből , feloldottam a zárat , majd fürkésztem a feladót. Mint kiderült , üzenetet kaptam.


Feladó: Mitch
Basszus hol vagy , átmentem de egy ilyesző faszival találtam szembe magamat!


 Címzett: Mitch
Mindent elmondok. Sokat kell mesélnem. Gyere a házunkhoz most , öt perc és ott vagyunk!


Feladó: Mitch
Vagyunk? Ki a francal vagy , Es?


Címzett: Mitch
Justin.

-Ki keres ennyire édes? - Vetett rám kaján vigyort Jus.
-Mitchell. Emlékszel , ő volt a "játszópajti" csaj. - Gúnyolódtam Justinon.
-Felejts el azt , Shawty. Nem akartam olyan lenni. Miattad változok. - Nézett rám gyönyörű mogyoróbarna szemeivel.
-Édes , ha már ennyire szeretsz , fázom , nekem adnád a dzsekid amíg kintt leszek? - Pislogtam édesen , mire felnevetett.
-Hogyan tudnék ellenálni Msr. Bieber. - Mosolyott rám szemtelenül , mégis annyira ellenálhatatlanul.
-Már itt tartunk , Bieber? - Kezdtem bele a szócsatánkba. Persze ez amolyan játék. Egyikőnk sem gondolja komolyan.
-Nem tetszik , Rune? - Feleselt.
-Piszkosul őrjítő veled veszekedni! - Kiabáltam egyre hangosabban.
-De veled jobb mint egy orgazmus! -Ordította el magát , de tudta , ebből nem mászhat ki. Az ablak résnyire le volt húzva , így az utcán arra járók , és még a vontató sofőrje is hátranézett. Justin egyre vörösebb lett , tudta , hogy ez kínos. Én könnyeimet visszafolytva röhögtem , már-már "röfögtem" is. A héten most először.
-Ezt senkinek nem mondhatod el. Még Twisnek és Butlernek sem. - Fogta be a számat , de már neki is folytak a könnyek a szeméből.
-Lakat a számon! - Motyogtam tenyerébe. - De Justin! Félek tőle , hogy mi történik ha találkozol vele. - Tereltem a témát újra vissza.
-Nem tudom. Legszívesebben a földön fekve ütném és rúgnám , de a te apád. Nem tehetem meg. - Hajtotta le a fejét.
-Nem értem minek jött ide , semmi köze nincs hozzám. - Néztem ki vállamat vonva az ablakon. Justin elment a szervízig a vontatóval , de az jármű megállt az utcába , engem kitenni. Mitch észrevett , hatalmas mosollyal közeledett felém , majd mikor odaért megölelt. Justin is kiszállt egy pillanatra , csak hogy elköszönjön , és hogy bemutatkozzon.
-Szia , Mitchell , ugye? - Mosolygott a dermedt  lányra. - Justin Bieber vagyok , örülök hogy találkoztunk. Sajnos az első találkozásunk nem volt túl szivélyes , neharagudj. - Rázott kezet Mitchhel. 
-Baby , most megyek elintézem a kocsit , ha végeztél hívj. Nyomott apró csókot a számra , majd végígsimítva arcomat elengedett. Mitch tágra nyílt szemekkel figyelt mindent , miközben puszit küldött Biebs az autóból. Mikor már elég távol voltak , így Ms. Kenton szembefordítva magával kizökkenthetett teljes boldogságomból.
-Szóval.. Magyarázd el kérlek , hogy mi a francért csókolt meg az előbb a "seggfej" , és hogy miért is hagytad? - Nézett rám gúnyos , felháborodott , mégis jogos tekintettel Mitch.
-Már nem seggfej. - Válaszoltam higgadtan.
-Nem azt mondtam az elején? -Húzta mosolyra a száját tudva ,  hogy igenis igaza van.
-Ha olyan lenne mint akkor , akkor szóba sem állnék vele. De sok dolog történt azóta. Rengeteg mindent nem tudsz. Most a lényeget tudom csak elmondani. Talia meghallt. A férfi akit láttál a vérszerinti apám. Justin mentett meg tőle , ő segített túlélni a húgom halálát. Mikor megtudtam , elszöktem tőle , és egy sikátorban összefutottam pár izmos fegyencjelöltel , ha Justin nem intézi el őket akkor most halott lennék. Dióhéjban ennyi történt mióta nem láttalak.... És - Nyeltem hatalmasat.. - Azthiszem lefeküdtem vele.  - Szűrtem ki fogim között. Mitch elkerekedt szemekkel , sápadt arcal nézett végig rajtam , majd kimondta.
-Hogy érted  hogy azthiszed? - Nézett még mindig hitetlenkedve.
-Miután elmentél , észrevett és elkapott. Megparancsolta , hogy ott kell maradnom velük.  Minden féle italt adott , és egy pont után minden emlékem megszakadt. Másnap a szobájában ébredtem , nagyon hiányos öltözetben , és ő maga mesélte. Sosem szégyeltem magam annyira , mint most. - Kezdtem a "sajnálom" monológom.
-Maradnom kellett volna. - Hajtotta le a fejét.
-Nem a te hibád. Ha nem történik minden így , most még mindig bántana , és sosem szerethetném. - Mosolyodtam el.

-Nemharagszom. A lényeg hogy most rendben vagy. - Ölelt meg. - Viszont most mennem kell , randizom Connor Lametti-vel.  - Mosolygott kicsit kajánúl Mitch.
-Úristen , azzal a Lamettivel , akinek "colgate mosolya" van? - Nevettem fel.
-Pontosan! És annyira édes , alig hiszem el hogy tetszem neki. - Virult Mitch.
-Engedlek , hisz most ez a legfontosabb. - Öleltem át szorosan , majd puszit nyomva egymás arcára elindultunk két irányba. Rácsörögtem Justinra , aki zihálva vette fel a telefont.
-Esmee , rohanj , az a szemét dök téged keres! Szedd a lábad! - Ordított a telefonba idegesen , mire lábaim akaratlanul is , de rohanásnak indultak.

Sziaszok! Nagyon édesek vagytok , kaptam egy új díjat amit mégegyszer köszönök! Az első is még most is elképesztő! Hihetetlenek vagytok! 5 komment , és következő! <333 sok puszi , imádádlak titeket! <3

Tökéletes

"Esmee , hallasz? Nyisd ki a szemed kérlek! Sajnálom!" Hangzottak a szavak a fülemben. Lassan ki is nyitottam a szemem. Nyugtató mosolyt vetettem Justinra , aki mintha észre sem vette volna. Próbáltam megmozdulni. Sikerült. A kezemet az arcára helyeztem. Nem érezte. A kezem mint a szellő siklott ál rajt. Nem tudtam megérinteni. Felkeltem , hogy megtudjam mi folyik itt. Ahogy feláltam elkerekedett szemekkel néztem szembe magammal , illetve gyenge , sápadt , élettelen testemmel , amit Justin erősen próbál ébreszteni. "Nem tudtam mi történik. Hogy történt az egész? Az utolsó emlékem ahogy Justinra kiabálok és.. Itt volt a válasz. Az autóegyenest aegy szakadékba zuhant. Justin testén is apró sebeket vélttem felfedezni. De hogy lehet ez? Ha meghalok , akkor nem élhetek. Tétlenül figyeltem , ahogy Justin már percek óta próbálja légzésre bírni a tüdőmet , de mind hiába. Egyre csak könnyek jönnek a szeméből. Mióta vagyok neki ilyen fontos? Csak annyit mondott , hogy érdeklem. Sosem mondta hogy miért , és mennyire. Talán tényleg szeret. Makacs és önfejő vagyok , de ő az első ember aki ennyi érzelmet kiváltott belőlem. Meg kell próbálnom felébredni. Nem maradhat így itt." Szememet lehunyva újra kezdtem érezni valamit. Oxigén. Tehát lélegzem. Éreztem , ahogy az ereimben újra folyik a vér , a bőröm újra saját színében éghet. Kezdtem érezni a szagokat illatokat. Legfőképp Justin illatát , ami napról napra egyre jobban őrjít. A a tompa hangok , amiket hallottam tisztultak. Újra hallottam a saját  szuszogásom , amelyet erősen tompított Justin heves szívverése és légzése. Óvatosan felnyitottam a szemem "újra". Justin aggódó , könnybe lábadt szemeivel találtam szembe magam. Amint kinyitottam a szemem rögtön hálátadó mosoly ült keservesen összedörzsölt arcára. Lassan felpróbáltam ülni , majd amint sikerült szorosan átkaroltam. Miután elengedtem ,  újra csak sírt. 

-Esmee , egy másodperce , amikor a karjaim közt feküdtél .. - Próbálta elfolytani a könnyeit - halott voltál. Nem volt pulzusod , a bőröd színtelen , nem dobogott a szíved és nem lélegeztél. - Kezdett újra heves csatába könnyeivel. 
-Ne aggódj , rendben vagyok. Olyan volt mint egy rossz álom. Csak nyugodj meg , ittvagyok veled. - Csitítottam.
-Az egész az én hibám volt. Nem figyeltem , megint azt akartam bebizonyítani , hogy egyedül is el tudok intézni bármit. - Hajtotta le fejét.
-Te nem tehetsz róla. Az emberek hibáznak oké? Rengeteg olyan szörnyűséget tettem amit nem kellett volna. De ha nem tennénk meg miből tanulnánk? Te csak engem védesz. Én meg magamat és téged. Nem hagyom hogy tönkretegyenek. - Nyugtáztam.
-Egy baj van. A semmi közepén vagyunk , az autó nem indul. Aludni tudunk majd bennt , de innán már nem tudom elvinni. Holnap hívunk segítséget de ma már esélytelen. - Kezdte.
-Csak egy kédésem van hozzád. Miért vagyok neked ennyire fontos? - Szegeztem hozzá , miután még mindig ezen merengtem.
-Mindeni úgy lát mint Justin Biebert. A lányos hangú , nyálas , felkapott köcsögöt. Te is ilyennek ismertél meg. Kedves aranyos , de senki nem akarja. Meg kellett változnom. Felvettem egy új alakom , ami alatt csak azok ismernek jól , akikszeretnek. A rajongóimat mindennél jobban szeretem. Sosem bántanám meg őket szándékosan. Féltem , mert mikor idejöttem , úgy tettél , mint aki átnéz rajtam. Biztos voltam bennt , hogy azt gondolog hogy nem változtam. Meg akartam mutatni , hogy tudok vad , szemét lenni , akit ezért is szeretnek. Mikor kezdtem eldúrvulni , akkor vettem észre , hogy te nem utálsz. Így is , a lehető legalkalmaszkodóbban vagy képes elviselni. Soha nem akartam ilyen lenni. Csak ki akartam törölni a rossz emlékeket. - Magyarázkodott.
-De te úgy  voltál boldog , Justin. Neked az volt az életed. Én lettem volna a legboldogabb ember, ha annyi barát és rajongó körülvesz és szeret mint ahány téged. Meg kell becsülnöd. Mindig is ott lesznek melletted. Nem hagynak el , soha. Ők nem a pénzedért szeretnek. Én sem. Sosem azért szerettelek , mert Justin Bieber vagy. A "nyálas" , "felkapottt" "köcsög". Te Justin vagy. A legjobb barátom. Akit szeretek. Jobban mint most bárkit. - Felyeztem be a kis monológom , majd hajtottam le a fejem újra. Közelebb lépett , majd apró csókot lehelt ajkaimra. Édes volt. Ráhajtottam a fejem erős vállára , majd szép lassan lehunyva szemem mély álomba merültem.

Sziasztok .:) itt a rész!:) 5 komi , és következőőő! Sok puszi , imádlak titeket!! <333

Egy senki vagy

-Mit művelsz Esmeralda!? - Rivallt rám kérdően a férfi , akit mintha már láttam volna.
-Ki maga? Hogy jött be ide? - Kérdeztem megszeppenve. Justin védelmezően szorított , és el sem engedett volna ha nem mondja meg az illető hogy ki is.
-Már meg sem ismersz? Anyád küldött , gondolta a történtek után jól jöhet egy apa. - Mondta a ki szót. Megállt bennem minden. Apa. Mikor utoljára láttam , akkor veszekedtek egymásssal , majd egy nagy ajtócsapás után elhagyta a házat.
-Minek jöttél? Eddig nem kellettem , most már van családom! Nem kell a segítséged! - Ordítottam rá töretlen mogorva tekintettel.
-Azt akarod , hogy hazamenjek?! Egyébként emg , ki ez a bájgúnár itt , aki ennyire szorongat?
-Neked ahhoz semmi közöd! És igen , nem felejtek. Tudom mit tettél , és ezek után bocsánat kérés nélkül eltűntél. Kellene a lányod? Menj fűzz meg egy sarkit , biztos szeretne veled élni! - Rivalltam rá. Nem elég hogy idejön , és még jobban megnehezíti az életem , még csak eszébe sem jut , hogy miért költöztünk ki az Országból.
-Itt maradok , kész! Azt teszed amit mondok , és kész!
Ha azt mondom lábhoz , te idejössz , megértetted? - Ordibált hangosabban.
-Kell valami haver? - Lépett közelebb hozzá Jus. Tudtam baj lesz ha nem teszek valamit , ezért inkább közéjük léptem.
-Kinek képzeled te magadat? Taknyos kölyök
-Nem tudod ki vagyok?
-Nem.
-Pedig nemártana ember. - Rántotta magához Justin az "apám" a kabátjánál fogva. - Ha bántani mered , elintézlek! - Lökte hátra.
-Justin , jobb lesz , ha egy pár napot vele töltök , ha bármi történik akkor hívlak! - Csókoltam meg , majd húztam ki a szobából megelőzve egy újjabb balhét.
-Nem akarod hogy ittlegyek veled? - Fordult szembe velem.
-Justin , mindennél jobban akarom. De ez most sok. Itt van ő ,és te. Nem fértek meg. Ha őt kidobom akkor nincs hova mennie. Mégis csak az "apám". - Kezdtem hadonászni kezemmel.
-Megyek. De ha van valami azonnal eljövök és akkor...
-Nem lesz semmi baj. - Karoltam át a nyakán. - Erős vagyok! Ha ezt a pár napot túléltem , akkor ki fogom bírni míg itt van.
-Vigyázz magadra Rune! Húzott közel magához , pont a "veszélyesen" közel távolságba.
-Te is Bieber. - Súgtam bele halkan a szájába , majd tapasztottam enyémet az övéhez. Édes volt , és őszinte. Lehunytam a szemem. Még erősebben vágytam rá. De tudtam , nem maradhatunk így örökre. A heves csókcsatát ugyanis Em hangja zavarta meg. - Igen , így hívom , mert nehéz kimondani minden alkalommal az Emanuelt. Nem nevezem "apu"-nak mert nem érdemli meg. Soha nem fogok rá apaként tekinteni. Gyors elváltunk Justintól , majd puszit nyomva a homlokomra kiviharzott.
-Ki ez a seggfej? - Emelte ki s "seggfej" szót.
-Semmi közöd hozzá. - Léptem el mellőle. A nap további részében , végre újra felnyithattam a zongorám , és érzésekkel feltöltve játszhattam. Volt bennem düh , kétségbeesés , bűntudat , de boldogság is. Minden érzésemet átadtam az ujjaimnak , amik néha gyengéden , olykor erősen ütötték a zongora billentyűit. Pár óra után , mikor már úgy gondoltam minden idegesség nélkül tisztán gondolkodhatok , újra a csodálatos Emanuel hangja zavart meg.
-Kicsim , mivel most én vagyok az apád , a gyámod , tudnod kell , hogy én vagyok a főnök. Nem mehetsz sehova a héten , főleg nem azzal a bájgúnárral. -Jelentette ki teljes nyugodtsággal.
-Nem vagyok a kicsid , Em. Sosem leszel , és te vagy az utolsó ember akinek szót fogadnék. Senki nem vagy nekem , érted? Sosem bocsájtom meg amit tettél. - Mondtam idegeimet megfeszítve. Majd szétrobbantam hogy fékezzem a hangom.
-Mit mondtál? - Kezdte hangját erősebbre tekerni , majd úvatos léptekkel közeledett felém.
-Mit művelsz? - Néztem idegesen a szemeibe , amelyek majd kipattantak a dühtől. Egyre közelebb érve megrántotta a karom , majd az ágyamra lökött. Egyik karjával szorított m a másikkal óvatosan símogatni kezdett.
-Vedd le rólam a kezed te szemét! - Próbáltam kezemmel ütni.
-Élvezed? - Kérdezte kaján vigyorral a képén. Továbbra is símogatott , majd próbálta lefejteni rólam a ruháimat. Tudtam , most nem rohanhatok el sírva , ez nem az a nap. Nem adom meg magam mint a szent szűz kislány , aki megijedt. Közelebb hajoltam hozzá , majd finoman utaltam rá , hogy csókoljon meg. Lassan lehunyva szemét hajszálnira volt tőlem , amikor hatalmas lendülettel lefejeltem. Azonnal leborult rólam. Megrúgtam párszor , majd rohantam ki a konyába. A kredencből egy kést szedtem ki. Nem hagyom hogy bántson. Eszembe sem jutott őt bántani , nem. Magamat védtem vele. Rohantam az utcára , ahonnan Justin elég messze lakott. Szerencsére a telefonom a zsebemben volt , így tárcsáztam is.
-Esmee? - Szólt bele.
-Én vagyok. Akadt egy kis gond. Most kinnt vagyok az utcán , és nem tudom hova mehetnék.
-Mit csinált veled az a szemét? - Kezdett dühös lenni.
-Csak akart. De az nem fontos , csak az hogy most keresni fog , és ha megtalál nem tudom mit tehetek. - Siettettem idegesen.
-Azonnal indulok. Megölöm az a disznót! - Válaszolt. Lecsapta a telefont. Szuper egydül , az utcán. Éjjel. Minden álmom. Hallottam ahogy a házunk felől zaj szűrődik ki az ajtón. Tudtam , indulnom kell , vagy utolér. Rohantam ahogy tudtam , de kezdtem elfáradni. Nem a legjobb alkalom a futásra. Beszaladtam a fák közé , ahol irdatlan sötét volt. A pupilláim hatalmasra nyíltak , de így sem láttam semmit. Hallottam valami zajt a távolból. Megijedtem természetesen. Rohantam újra , csakhogy nem számoltam azzal , hogy az erdő tele van gallyakkal , kövekkel , mindennel amiben meg tud botlani az ember. Sikeresen el estem. Hamar feltápászkodva újra rohantam tovább. Egy autó fényszóróját vettem észre. Mivel az erdő szélén rohantam , könnyű volt ki is szaladnom onnan. Persze nem mertem , hisz honnan tudhattam volna hogy ez pont Justin autója. Este van. Sötét van. Nem látok olyan jól. Egy fa mögött álltam meg végül. Karom és lábam remegett a félelemtől. Pár perc néma csend. Mint egy horrorfilm. Próbáltam kinézni a fa mögül , amikor pont szembe találtam magam vele. Annyira megijedtem hirtelen , hogy lezuhantam a földre. Ő megfogott , óvatosan betuszkolt az anyósülésre majd beszállt mellém , és elindultunk.
-Jól vagy édes? Kicsit megijesztettelek. - Mosolyodott el.
-Nem kicsit! - Sóhajtottam fel. Persze hogy Mr. Megilyesztemaszerelmemetmertélvezi Bieber volt az.
-Megyünk hozzánk! És holnap elkapom azt a pedofilt! - Terelte a témára a szót.
-Nem lett volna szabad szájaskodnom vele. - Hajtottam le a fejem.
-De ez nem ilyen egyszerű Esmee. Ettől neki nincs joga ehhez. De ha megtalálom én...
-JUSTIN VIGYÁZZ!!!!!


Itt is van a rész.:)) <3 Nagyon köszönöm a kommenteket , hálás vagyok érte!! 6 KOMMENT ÉS KÖVETKEZŐ! Lejjebb vettem a kommenthatárt , mert tudom , hogy nem lenne meg a 7.:)Majd egyszer.:) DE ADDIGIS! OLVASS , KOMMENTELJ , ÉLVEZD! <333 IMÁDLAK TITEKET!

Emlékképek

Reggel alig emlékeztem a tegnapra. Jobb is lett volna elfelejteni. Éreztem ahogy arcomra rászáradtak a sós ízű könnycseppek. Fájt a fejem ,karom , a szívem. Teljesen darabosra tört. Úgydöntöttem fel kell hívnom a szüleimet tudatni velük , hogy nem sikerült az "öngyilkosmerényletem" , jól vagyok. Óvatosan kibújtam a mellettem fekvő Justin mellől , aki egy pillanatra sem engedett el az éjjel. Nagyon jól esett olyas valaki támogatása , aki teljesen tisztában volt vele , min megyek keresztül. Sosem sírtam ennyit , mint tegnap.

 A mai nap sem fog eltelni sírás nélkül. Fülemhez emelve a telefont vártam hogy választ kapjak. Felvették. Anya és apa kiakadtak. Anyu sírt , apu sírt. Én is sírtam. Mind tudtuk , ez meg fog történni. De ez mégis olyan , mint ha egy karót döftek volna belém ok nélkül. Hatalmas a világ , miért vele történt ez? Miért nem velem történt? Mit ártott a világnak? Sírtam gondolataimba magam a földrerogyva. Nem akartam semmit , csak sírni. A telefont lerakva patakban folytak ismét könnyeim , gondolataim már elhagyták a számat is. Ezzel felébresztettem Justint. Nem tehettem róla , tovább nem tudtam irányítani. Nem láttam , nem hallottam csak folytak a könnyeim. Kétségbe voltam esve. Kicsit kinyitva a szemem Justin pillantottam meg , erős kezeit éreztem vállamon és hátamon.

-Semmi baj Esmee , ittvagyok! Nem vagy egyedül , érted! Megoldjuk! Gyere beviszlek innen mert felfázol! - Mondta aggódó tekintettel , majd egyik karjával lábamba kapva felemelt. Erősen a átkaroltam , majd lábával kilökve az ajtót újra a szoba felé vettük az irányt. Erősen tartott , arcomat nyakába fúrva sírtam továbbra is. Beérve a szobába óvatosan letett az ágyra. Mellémbújt , majd erősen szorítva magához préselt. 
-Esmee , te nem tehetsz róla. Az élet nem áll meg. Nem lehet visszafordítani , megváltoztatni. Szörnyű dolgokat éltem át , de nem bántam meg hogy megismertelek. Ki tudja , lehet ha bármit másképp teszek , akkor sosem találkozunk. - Nézett rám , s próbált halvány mosolyt csalni az arcomra.
-De akkor is fáj. Hihetetlenül fáj. Justin nem bántam meg hogy megismertelek , sosem tettem. De ha megtudnék valamit tenni akkor megtenném a húgomért. Te is ezt tennéd nem? - Vetettem pillantásomat rá.
-Hát persze hogy megtenném a testvéreimért. De nem tehetjük , ezt el kell fogadnunk. Segíteni fogok neked ezt feldolgozni. Nem hagylak többet cserben. - Mondta ki , majd szorosan magáhoznyomva ölelt meg újra. Egy lágy puszit nyomott az arcomra , majd kézenfogva felálított az ágyról. 
-Hová viszel? - Kérdeztem másik kezemmel a könnyeimet törölve arcomról.
-Nem tudtál elbúcsúzni , tőle , hát most elbúcsúzunk. - Válaszolt szobám felé húzva. Beértünk. Minden úgy volt ott ahogy hagytam két napja. Az ágy megcsinálva. Régi képek a falon. Talia doboza. Megint elkezdtek könnyeim vad táncot járni arcomon. Justin leszegve fejét beszédre nyitotta telt , gyönyörű ajkait.
-Talia Darenfield! Nem találkoztunk , de tudnod kell , én szerettelek! Tudom , hogy gyönyörű voltál , vagy most is! Rajongok érted , mert te egy hihetetlen , gyönyörű , erős lány voltál! Ég veled Talia. - Fejezte be monológját , majd hátralépve , derekammat tolva gyengéden előre lökött , jelezve , "én jövök".
-Talia Darenfield! - Mondtam ki remegve nevét. - Te vagy a leggyönyörűbb , legerősebb , legbátrabb ember akit valaha ismertem. Mindig velem voltál , kiálltál mellettem , segítettél ha bajban voltam. Nem vagy itt , pedig nagyon kellenél. - Küszködtem újra könnyeimmel. - Jobban mint valaha! Szeretlek örökre , nyugodj békében angyalkám! - Hunytam le szeme , majd zihálva próbáltam körbenézni a szobában. Minden emlék , az összes kép , ruha , illat rá emlékeztetett. Megdörzsölve a szemem közelebb léptem a falhoz. Egy parafatábla volt a falon , rajta minden kép és emlék. Rámutattam egyre , majd Justinra nézve meséltem:
-Itt őt tartom a kezembe. Büszke voltam , hogy én vagyok a "nagy és erős" nővére. - Mosolyodtam el a képet nézve.

-Gyönyörűek voltatok , sőt vagytok mindketten. - Nézett körbe a hatalmas táblán. - Nekem nincsenek ilynek a házamban. Azt mondják felesleges. - Szegezte tekintetét cipőire.

-Justin , te tudod mit akarsz , ne mások döntsék el. Egy ilyen tábla pár dollár , de amennyit ér , az felbecsülhetetlen. Nincs az a pénz amennyiért megvehetnéd.

-Van egy dobozom , azt mindig viszem magammal , abban rengeteg kép van. Rólad is. - Mosolyodott el.

-Justin , jó hogy itt vagy. Nemtudom hol lennék most nélküled. Valószínüleg már sehol. Hihetetlen bátor voltál , köszönöm szépen. - Öleltem át , s fúrtam arcom nyakába. Éreztem hogy ez tetszik neki. Egy lágy csókot leheltem nyakára , majd újra rápillantottam:

-Justin. Ma nem akarok sírva lefeküdni , sem megölni magam , sem másokat bajba sodorni. Csak felejteni , elterelni a figyelmem. - Szipogtam hajam mögül.

-Elmennyünk valahova? Mert most nem hagylak egyedül. - Kulcsolta át ujajait az enyémek közt. 

-Jó lenne. - Néztem bele hatalmas mogyoróbarna szemeibe.

Az arca tökéletes volt. Mindene az volt. Ahogy rámnézett. Szemeim akaratlanul is megrebbentek , szívem akaratlanul is hevesebben vert. Justin lehunyva szemét egy lágy csókot adott ajkaimra. Őrjítő érzés még ma is. Minden mozdulata. Minden érintése. Pedig anyit bántott. Tudom , hogy még fog. De nem a jövőnek , és nem a múltnak élek. A pillanatnak. A pillanatnak ami tisztább , igazabb minden érzésnél. Testemet hamar átjárta a gyönyör , és el sem váltunk volna egymástól. , ha....

Sziasztok! Itt az új rész , nagyon remélem hogy tetszik! Ígérem ez volt a lezáró rész a depresszióból egy időre.;D 7 KOMMENT ÉS KÖVETKEZŐ! És mégvalami! NEM SZÁMÍT PLUSZ KOMMENTNEK AZ ENYÉM , SEM HA VALAKI TÖBBSZÖR ÍR! Nagyon szeretlek titeket , hálás vagyok mindenért!! <3

Maradj mellettem

Nagyon félek.Talán 3 óra lehet. Itt vagyok én. Szemben az emberekkel akik miattam vannak most itt. Olyan rossz érzés , hogy belekevertem őket ebbe. Nem akartam hogy utánnam jöjjenek. Csak egy helyet kerestem , ahol el tudok bújni , és kizárni a világot magam körül . Hogy miért? Egyszerű. Meghalt számomra a legfontosabb ember a világon. Ő volt a mindenem. Mindent megosztottam vele. És tudtam , hogy egyszer eljön ez a nap , de nem voltam rá felkészülve. A fülem még most sem fogta fel azt a "bizonyos" szót. Meghallt. Mondod a kutyádnak , mondod a haladnak. De ennek a szónak van a világon a legnagyobb súlya. Ezzel a szóval nem lehet viccelni. Bár most nagyon jó lenne azt hinni hogy ez egy vicc. Ebből agondolatmenetből rázott ki ez a fickó. Ez , aki nem ismeri a szavak súlyát. Egy szempillantás alatt meg tudott volna ölni. Valószínüleg ez nála már csak rutin. Az egészben a furcsa , hogy úgy éreztem ez jogos lenne. Megbántottam sok embert. Nem direkt , de megbántottam. Talia halála viszont annyira megrázott , hogy abban a percben én lőttem volna fejbe magam. Nem tudtam az adott helyzetben elviselni hogy ezt mondják , "ő elment , ő már nincs többé." Mikor megérkeztek Justinék , tudtam ők tényleg foglalkoznak velem. Nem tudják mi történt , nem tudják mit csinálok , mégis aggódva követnek hogy tudják , biztonságban vagyok. Mi a hálám? Most ők az áldozatok , és én rajtam múlik hogy mi fog történni. Nem tudok jobb okot arra hogy közbelépjek. Justin alíg pár centiméterre állt meg a nála kétszer nagyobb hústorony előtt. A férfi csak gúnyosan végigmérte , és annyit mondott:
-Ennyi? Ez lennél te? A nagy , utánnozhatatlan Justin Bieber? - Faggatta továbbra is gúnyosan.
-Ez vagyok. Te pedig egy senki , aki mások életével játszadozik , ha nem tévedek. - Válaszolt húzva ezzel a férfi idegeit.
-Halál fia vagy Bieber. A kis barátnőd pedig biztos élvezi majd a partit. - Simította végig a vörös és könnyes arcomon a nagy és érdes kezét.
-Ne érj mégegyszer hozzá te szemét! - Rivallt rá idegesen Justin.
-Csak figyelj pöcsfej! - Azzal ellökte magától , és erősen a fenekembe markolt. Persze azonnal reagáltam erre.
-Te rohadék! - Köptem arcába ezeket a szavakat , miközben alíg bírtam küszködni a szememből folyó könnyekkel. Ezt ő egy hatalmas pofonnal díjazta , aminek tudtam , megmarad a helye. Alíg bírtam felnézni , persze Ryan , és Lil próbáltak felhúzni több-kevesebb sikerrel. Justin ezt persze nem hagyta szó nélkül , és rátámadt a "hústoronyra". Elkezdtek verekedni. Lil hívta a rendőrséget. Persze ők még mindíg verekedtek. Hiába kiabáltam torkom szakadtából a férfira , nem akarta elengedni Justint. Tökéletes arca csupa vér volt, meggyötört szemei kezdtek feldagadni. Szörnyű volt így látni. Egy apró pillantást vetett rám , majd lesütve szemeit átadta magát az ütésnek.

Ahogy elcsattant , Justin a földre borult. Most már biztos voltam bennt , hogy nekem kell lépnem. Odarohantam. Justin még eszméleténél volt. A férfi pedig önelégült arcal figyelt minket. Feladva minden büszkeségemet felálltam , és egyenesen a szemébe néztem. Csak mosolygott , azt várva hogy feladom. Hatalas levegőt véve csaptam acron. Nem tudom mekkorát üthettem , de a földre került. Justint hamar felsegítettem , majd a többiekkel betuszkoltuk az autóba , és el is tűntünk a helyről amilyen gyorsan csak lehet. Beértünk a házba. A fiúk leültek a kanapéra , én hoztam borogatást Justinnak. Ry persze nem hagyhatta szó nélkül a történteket.
-Esmee , tudod amit tettél , hát az halálos volt. - Mondta ki a kulcsszót. Akaratlanul is , de elkezdtem sírni. Persze ők csak néztek , és próbáltak faggatni , de mit sem törődve a szavakkal a fürdőbe rohantam. Belenéztem a tüköre , az arcomon egy hatalmas tenyérnyom virult , a fejem véres volt. Kezem lila és puffadt. Gyorsan kirántottam a fiókot , és kiemeltem belőle egy steril tűt. Hogy mire kellett. Nagyon szégyellem magam érte. Soha , semmikor nem jutott eszembe az öngyilkosság. Sosem vágtam fel az ereim. Nem tudtam , mire jó ez az őrültség. De most úgy éreztem meg kell tennem. ELtőnt a büszkeségem , az inspirációm. Csak én maradtam. De egyedül semmire sem megyek. Hamar kicsomagoltam a tűt , és végighúztam az alkaromon. Nem éreztem semmit. Csak pár csepp vér jelent meg. Egyszerre csak elkezdett ömleni a vér  a karomból. Ekkor már fájt is. Kezdtem szédülni , elestem. A nagy csattanásra bejöttek a fiúk. Többre nem emlékszem.



Lassan ébredeztem. A szemem úvatosan nyitottam fel. Lil , és Ryan arcával találtam magam szemben. Justin arcát nem láthattam , mert átkarolva feküdt mellettem. Arcát a nyakamba fúrva aludt. Elkezdtem kicsit mocorogni , erre egyből felkapta a fejét. Óvatosan lejjebbcsúszott , majd a kezemet fogva aggódó tekintettel várt magyarázatot mindenre.
-Miért tetted ezt? Otthagytál egy szó nélkül. - Nézett rám csalódottan.
-Nem miattad tettem. Justin értsd meg , nem akartalak megbántani. - Válaszoltam a könnyeimmel küszködve , majd folytattam - Meghalt Talia.
Justin elsápadt arcal próbált reagálni , de nem tudott. Szemeit lesütve ölélt át szorosan , miközben Ry és Twist is odajöttek hozzám.
-Esmee , annyira sajnálom. Részvétem. Én nem is ismerhettem. - Szabadkozott két ölelés között.
-Semmi baj. - Viszonoztam az ölelését. Kiveséztük a történteket , majd a fiúk elmentek. Csak Justin és én maradtunk. Az este nagy részét kibeszéltük , a maradékban TV-ztünk. Este 10 lehetett , mikor kikapcsoltuk , és felmentünk.
-Justin , alhatnék a szobádban? A szobám tele van olyan dolgokkal , amik Taliara emlékeztetnek és..
-Ne magyarázkodj , itt alszol. - Válaszolta mosollyal az arcán , majd megfogva a kezem a szobába húzott. -Én alszom a díványon , neked úgy jó?
-Justin , te is aludj itt. - Kérleltem. Persze bele is ment. Nagyon fáradt voltam és ahogy leültem , a fejem rögtön rázuhant a párnára. Justin kényelmesebb pózba segített , majd mellémfekve átkarolt. Megjegyzem most nagyon jó érzés volt.

Szemeimből ismét kezdek hullani a könnycseppek. Ahogy lehúnytam a szemem jött a sok kép , az emlékeim. Nem bírtam aludni. Justin óvatosan szembefordított magával , majd átölelt.
-Itt vagyok , ne félj. - Próbált csitítani.
-Justin , ha lehunyom a szemem akkor őt látom , és nagyon hiányzik. Nem köszönhettem el tőle. Nem mondhattam neki utoljára hogy szeretem. - Motyogtam két szipogás között.
-Nem kell emsztened magad ezen. Ő nagyon is szeret. Még most is , bár nem hallod és nem látod , de ittvan. Tudja hogy te mennyire szereted.....
Nekem is nehéz volt ez az évem.
Volt egy rajongóm aki ugyan így rákos volt.. Nagyon szerettem , olyan volt mint ha a testvérem lett volna. Sírtam , mikor a húgommal örök barátságot fogadtak , mert tudtam , hogy meg fog halni. Mikor bekövetkezett , nem akartam elhinni. Egy ideig úgy tettem , mint ha még nem történt volna meg. Azt hitték megőrültem. De aztán rájöttem , hogy ő sosem fog elhagyni , mert szeret , és én is őt. És míg így szereted , addig mindig itt lesz. Most is velem van. Tudom. - Mosolyodott el.
-Köszönöm amit értem tettél. Bátor vagy. - Súgtam neki halkan. Lehunyta a szemét , majd egy apcsó csókot adva neki én is követtem. Kéz a kézben aludtunk el.

Sziasztooook! itt a rész , remélem tetszik;* Nagyon nagyon nagyon hálás vagyok , amit már nem tudom , hogy lehet-e fokozni!!<3 7 KOMMENT és következő! Csók nektek;3 <3333333

Talia

Sziasztok. Nagyon köszönöm a kommenteket , nagyon aranyosak vagytok , megint!:3 Nem is tudom hogy köszönjem meg.;) 7 komment és jön a következő.:) <3

Justin nagyon szenvedélyesen csókolt , nyelveink vad táncot jártak. Justin úvatosan egyre lejjebb haladt , de én nem szerettem volna beleesni a hibába  , amit egyszer már elkövettem.
-Justin.. - Nyögtem fel kélyesen.
-Mi van édes? - Nézett rám nagy , mogyoróbarna szemeivel.
-Félek. - Súgtam a fülébe.
-Nem kell , csak engedd el magad. - Súgta meleg lehelletét a nyakamba fújva.
-De... - Akadt meg a szavam két csók között , majd úgy éreztem nem fogom befejezni a mondandóm.

A rádióból egy jó ismert kedvenc csendült fel , ami számomra az egyik legkedvesebb dallam. Minden gondolat , mint egy röpke pillanat alatt átszaladt a fejemben . Hogy lehet , hogy Justin egyszerre az egyik legfontosabb emberré válik a szememben , közben mégis fáj a szívem , mert tudom hogy ő volt az is aki a legjobban megbántott. Gyűlőlőm , de közben nem bírnék nélküle meglenni. Lehet hogy csak egy álca amit mutat , hogy meg tudjon szerezni egy körre...

 De az is lehet , hogy tényleg érez irántam valamit. Olyanok vagyunk , mint valami szappanopérából kiszabadult szerelmesek. Menekülnénk egymástól , de mégsem bírnánk egymás nélkül. Most mégis boldognak érzem magam. Testemet átjárja a gyönyör , miközben Justin szenvedélyesen csókolgatja testem. Néha néha beletúrok dús , barna hajába , és érzem ha elmosolyodik. Most már nem tudom ki vagyok. Nem az a lány , aki a nyár elején. Megváltoztam , és nemtudom hogy jó vagy rossz irányba. Az eszem helyett a szívemre hallgatok. Lehet hogy ez a legnagyobb hiba  , amit valaha elkövettem.

 Szenvedélyes csókcsatánkból a telefonom csörgése riasztott fel. Óvatosan eltoltam Justint magamról , majd felvettem a telefont.
-Halló?  - Szóltam bele halkan.
-Kicsim , anya vagyok. Beszélnünk kell. - Mondta remegő hangon . Olyan volt mint aki egész nap sírt. Szipogott egyet , majd folytatta. - Drágám. Talia... - Kezdett újra sírni - Talia meghallt. - Mondta ki. Mikor kimondta ezt , a kezemből kiesett a telefon. Szemeim elkerekedtek , a bőrőm elsápadt , az ágy alól még hallottam ahogy kiabál a telefonba. Justin nem értette.
-Esmee , most mivan? -Kérdezte aggódó tekintettel. Nem válaszoltam , csak néztem rá , miközben a könnyek a szememből mint a patak folytak. Feláltam az ágyról , és rohantam kifele. Persze nem tudták mit csinálok. Rohantak utánnam , hiszen én azt sem tudtam hol vagyunk. Egy sikátorban kötöttem ki. 

 

Már semmit nem láttam a szememből jövő könnyektől. A sötétben halvány alakokat láttam. Azt hittem Justinék azok , így elkezdtem szaladni a másik irányba. Rohantam , de hirtelen egy erős kézben találtam magam.

-Hová mész édes? - Kérdezte gúnyosan a nagydarab férfi , aki elkapott.

-Eresssz. - Parancsoltam rá. Próbáltam kirántani a kezem az övéi közül , de még eléggé fájt.

-Nem mész te sehová. Játszunk egy kicsit. Hé fiúk , nézzétek mit találtam. - Kiáltott oda az alakoknak akik egye közelebb értek.

-Hogy szereted , gumival vagy anélkül? - Gúnyolódott az egyik , miközben a kezével végigsimított az arcomon.

-Tépd már le róla a ruhát! - Mondta az egyik. Az a férfi egy mozdulattal tépte le rólam a ruhát.

-Engedjetek! - Kiabáltam. 

-Kussolj ribanc! - Ordított rám. 

-Segítség! - Kiabáltam reménykedve hogy valaki hallja.

-Halgattasd már el! Veszekedtek. Láttam ahogy a nagydarab elővesz egy pisztolyt , majd a fejemhez nyomja.

-Most már befogod a pofád? - Kérdezte , miközben nyakán az erek csak úgy duzzadtak. A távolból alakokat véltem felfedezni. Ahogy közelebb értek , megismertem őket. Justin Lil , és Ryan.

-Ereszd el a lányt öreg. - Szólt oda neki Justin.

-Mivan kölyök? - Nézett hátra.

-Jól hallottad , vedd le róla a mocskos kezed. - Kezdettt ideges lenni Justin.

-Jaj , csak nem a barátnőd? - Gúnyolódott.

-Zavarna? - Válaszolt Justin. Kicsit meglepődtem , de igazából jól esett.

-Gyere tökös. - Mondta a hústorony , majd ellökött magától. A földre zuhantam , beütöttem a fejem. Lil és Ryan odajöttek hozzzám , majd próbálták letörölni a fejemről a vért. Lil odaadta a pulóverét , Ryan pedig a sajátjával törölte a fejemet . Nem tudtam másra gondolni csak hogy elvesztettem mindenem. A húgom már nincs velem. Justint bántani fogják , meg kell akadályoznom , hogy most menjen tönkre az életem....

ÉÉÉÉÉÉÉS ÚJ RÉSZ! Remélem tetszik , bár szomorú lett.:/ mint m,ár mondtam 7 komi és következő! És ha tetszik a blog akkor kövessétek a bloglovinon , illetve iratkozzatok fel!! EZERCSÓÓÓÓÓK;*<3