Tökéletes

"Esmee , hallasz? Nyisd ki a szemed kérlek! Sajnálom!" Hangzottak a szavak a fülemben. Lassan ki is nyitottam a szemem. Nyugtató mosolyt vetettem Justinra , aki mintha észre sem vette volna. Próbáltam megmozdulni. Sikerült. A kezemet az arcára helyeztem. Nem érezte. A kezem mint a szellő siklott ál rajt. Nem tudtam megérinteni. Felkeltem , hogy megtudjam mi folyik itt. Ahogy feláltam elkerekedett szemekkel néztem szembe magammal , illetve gyenge , sápadt , élettelen testemmel , amit Justin erősen próbál ébreszteni. "Nem tudtam mi történik. Hogy történt az egész? Az utolsó emlékem ahogy Justinra kiabálok és.. Itt volt a válasz. Az autóegyenest aegy szakadékba zuhant. Justin testén is apró sebeket vélttem felfedezni. De hogy lehet ez? Ha meghalok , akkor nem élhetek. Tétlenül figyeltem , ahogy Justin már percek óta próbálja légzésre bírni a tüdőmet , de mind hiába. Egyre csak könnyek jönnek a szeméből. Mióta vagyok neki ilyen fontos? Csak annyit mondott , hogy érdeklem. Sosem mondta hogy miért , és mennyire. Talán tényleg szeret. Makacs és önfejő vagyok , de ő az első ember aki ennyi érzelmet kiváltott belőlem. Meg kell próbálnom felébredni. Nem maradhat így itt." Szememet lehunyva újra kezdtem érezni valamit. Oxigén. Tehát lélegzem. Éreztem , ahogy az ereimben újra folyik a vér , a bőröm újra saját színében éghet. Kezdtem érezni a szagokat illatokat. Legfőképp Justin illatát , ami napról napra egyre jobban őrjít. A a tompa hangok , amiket hallottam tisztultak. Újra hallottam a saját  szuszogásom , amelyet erősen tompított Justin heves szívverése és légzése. Óvatosan felnyitottam a szemem "újra". Justin aggódó , könnybe lábadt szemeivel találtam szembe magam. Amint kinyitottam a szemem rögtön hálátadó mosoly ült keservesen összedörzsölt arcára. Lassan felpróbáltam ülni , majd amint sikerült szorosan átkaroltam. Miután elengedtem ,  újra csak sírt. 

-Esmee , egy másodperce , amikor a karjaim közt feküdtél .. - Próbálta elfolytani a könnyeit - halott voltál. Nem volt pulzusod , a bőröd színtelen , nem dobogott a szíved és nem lélegeztél. - Kezdett újra heves csatába könnyeivel. 
-Ne aggódj , rendben vagyok. Olyan volt mint egy rossz álom. Csak nyugodj meg , ittvagyok veled. - Csitítottam.
-Az egész az én hibám volt. Nem figyeltem , megint azt akartam bebizonyítani , hogy egyedül is el tudok intézni bármit. - Hajtotta le fejét.
-Te nem tehetsz róla. Az emberek hibáznak oké? Rengeteg olyan szörnyűséget tettem amit nem kellett volna. De ha nem tennénk meg miből tanulnánk? Te csak engem védesz. Én meg magamat és téged. Nem hagyom hogy tönkretegyenek. - Nyugtáztam.
-Egy baj van. A semmi közepén vagyunk , az autó nem indul. Aludni tudunk majd bennt , de innán már nem tudom elvinni. Holnap hívunk segítséget de ma már esélytelen. - Kezdte.
-Csak egy kédésem van hozzád. Miért vagyok neked ennyire fontos? - Szegeztem hozzá , miután még mindig ezen merengtem.
-Mindeni úgy lát mint Justin Biebert. A lányos hangú , nyálas , felkapott köcsögöt. Te is ilyennek ismertél meg. Kedves aranyos , de senki nem akarja. Meg kellett változnom. Felvettem egy új alakom , ami alatt csak azok ismernek jól , akikszeretnek. A rajongóimat mindennél jobban szeretem. Sosem bántanám meg őket szándékosan. Féltem , mert mikor idejöttem , úgy tettél , mint aki átnéz rajtam. Biztos voltam bennt , hogy azt gondolog hogy nem változtam. Meg akartam mutatni , hogy tudok vad , szemét lenni , akit ezért is szeretnek. Mikor kezdtem eldúrvulni , akkor vettem észre , hogy te nem utálsz. Így is , a lehető legalkalmaszkodóbban vagy képes elviselni. Soha nem akartam ilyen lenni. Csak ki akartam törölni a rossz emlékeket. - Magyarázkodott.
-De te úgy  voltál boldog , Justin. Neked az volt az életed. Én lettem volna a legboldogabb ember, ha annyi barát és rajongó körülvesz és szeret mint ahány téged. Meg kell becsülnöd. Mindig is ott lesznek melletted. Nem hagynak el , soha. Ők nem a pénzedért szeretnek. Én sem. Sosem azért szerettelek , mert Justin Bieber vagy. A "nyálas" , "felkapottt" "köcsög". Te Justin vagy. A legjobb barátom. Akit szeretek. Jobban mint most bárkit. - Felyeztem be a kis monológom , majd hajtottam le a fejem újra. Közelebb lépett , majd apró csókot lehelt ajkaimra. Édes volt. Ráhajtottam a fejem erős vállára , majd szép lassan lehunyva szemem mély álomba merültem.

Sziasztok .:) itt a rész!:) 5 komi , és következőőő! Sok puszi , imádlak titeket!! <333