Maradj mellettem

Nagyon félek.Talán 3 óra lehet. Itt vagyok én. Szemben az emberekkel akik miattam vannak most itt. Olyan rossz érzés , hogy belekevertem őket ebbe. Nem akartam hogy utánnam jöjjenek. Csak egy helyet kerestem , ahol el tudok bújni , és kizárni a világot magam körül . Hogy miért? Egyszerű. Meghalt számomra a legfontosabb ember a világon. Ő volt a mindenem. Mindent megosztottam vele. És tudtam , hogy egyszer eljön ez a nap , de nem voltam rá felkészülve. A fülem még most sem fogta fel azt a "bizonyos" szót. Meghallt. Mondod a kutyádnak , mondod a haladnak. De ennek a szónak van a világon a legnagyobb súlya. Ezzel a szóval nem lehet viccelni. Bár most nagyon jó lenne azt hinni hogy ez egy vicc. Ebből agondolatmenetből rázott ki ez a fickó. Ez , aki nem ismeri a szavak súlyát. Egy szempillantás alatt meg tudott volna ölni. Valószínüleg ez nála már csak rutin. Az egészben a furcsa , hogy úgy éreztem ez jogos lenne. Megbántottam sok embert. Nem direkt , de megbántottam. Talia halála viszont annyira megrázott , hogy abban a percben én lőttem volna fejbe magam. Nem tudtam az adott helyzetben elviselni hogy ezt mondják , "ő elment , ő már nincs többé." Mikor megérkeztek Justinék , tudtam ők tényleg foglalkoznak velem. Nem tudják mi történt , nem tudják mit csinálok , mégis aggódva követnek hogy tudják , biztonságban vagyok. Mi a hálám? Most ők az áldozatok , és én rajtam múlik hogy mi fog történni. Nem tudok jobb okot arra hogy közbelépjek. Justin alíg pár centiméterre állt meg a nála kétszer nagyobb hústorony előtt. A férfi csak gúnyosan végigmérte , és annyit mondott:
-Ennyi? Ez lennél te? A nagy , utánnozhatatlan Justin Bieber? - Faggatta továbbra is gúnyosan.
-Ez vagyok. Te pedig egy senki , aki mások életével játszadozik , ha nem tévedek. - Válaszolt húzva ezzel a férfi idegeit.
-Halál fia vagy Bieber. A kis barátnőd pedig biztos élvezi majd a partit. - Simította végig a vörös és könnyes arcomon a nagy és érdes kezét.
-Ne érj mégegyszer hozzá te szemét! - Rivallt rá idegesen Justin.
-Csak figyelj pöcsfej! - Azzal ellökte magától , és erősen a fenekembe markolt. Persze azonnal reagáltam erre.
-Te rohadék! - Köptem arcába ezeket a szavakat , miközben alíg bírtam küszködni a szememből folyó könnyekkel. Ezt ő egy hatalmas pofonnal díjazta , aminek tudtam , megmarad a helye. Alíg bírtam felnézni , persze Ryan , és Lil próbáltak felhúzni több-kevesebb sikerrel. Justin ezt persze nem hagyta szó nélkül , és rátámadt a "hústoronyra". Elkezdtek verekedni. Lil hívta a rendőrséget. Persze ők még mindíg verekedtek. Hiába kiabáltam torkom szakadtából a férfira , nem akarta elengedni Justint. Tökéletes arca csupa vér volt, meggyötört szemei kezdtek feldagadni. Szörnyű volt így látni. Egy apró pillantást vetett rám , majd lesütve szemeit átadta magát az ütésnek.

Ahogy elcsattant , Justin a földre borult. Most már biztos voltam bennt , hogy nekem kell lépnem. Odarohantam. Justin még eszméleténél volt. A férfi pedig önelégült arcal figyelt minket. Feladva minden büszkeségemet felálltam , és egyenesen a szemébe néztem. Csak mosolygott , azt várva hogy feladom. Hatalas levegőt véve csaptam acron. Nem tudom mekkorát üthettem , de a földre került. Justint hamar felsegítettem , majd a többiekkel betuszkoltuk az autóba , és el is tűntünk a helyről amilyen gyorsan csak lehet. Beértünk a házba. A fiúk leültek a kanapéra , én hoztam borogatást Justinnak. Ry persze nem hagyhatta szó nélkül a történteket.
-Esmee , tudod amit tettél , hát az halálos volt. - Mondta ki a kulcsszót. Akaratlanul is , de elkezdtem sírni. Persze ők csak néztek , és próbáltak faggatni , de mit sem törődve a szavakkal a fürdőbe rohantam. Belenéztem a tüköre , az arcomon egy hatalmas tenyérnyom virult , a fejem véres volt. Kezem lila és puffadt. Gyorsan kirántottam a fiókot , és kiemeltem belőle egy steril tűt. Hogy mire kellett. Nagyon szégyellem magam érte. Soha , semmikor nem jutott eszembe az öngyilkosság. Sosem vágtam fel az ereim. Nem tudtam , mire jó ez az őrültség. De most úgy éreztem meg kell tennem. ELtőnt a büszkeségem , az inspirációm. Csak én maradtam. De egyedül semmire sem megyek. Hamar kicsomagoltam a tűt , és végighúztam az alkaromon. Nem éreztem semmit. Csak pár csepp vér jelent meg. Egyszerre csak elkezdett ömleni a vér  a karomból. Ekkor már fájt is. Kezdtem szédülni , elestem. A nagy csattanásra bejöttek a fiúk. Többre nem emlékszem.



Lassan ébredeztem. A szemem úvatosan nyitottam fel. Lil , és Ryan arcával találtam magam szemben. Justin arcát nem láthattam , mert átkarolva feküdt mellettem. Arcát a nyakamba fúrva aludt. Elkezdtem kicsit mocorogni , erre egyből felkapta a fejét. Óvatosan lejjebbcsúszott , majd a kezemet fogva aggódó tekintettel várt magyarázatot mindenre.
-Miért tetted ezt? Otthagytál egy szó nélkül. - Nézett rám csalódottan.
-Nem miattad tettem. Justin értsd meg , nem akartalak megbántani. - Válaszoltam a könnyeimmel küszködve , majd folytattam - Meghalt Talia.
Justin elsápadt arcal próbált reagálni , de nem tudott. Szemeit lesütve ölélt át szorosan , miközben Ry és Twist is odajöttek hozzám.
-Esmee , annyira sajnálom. Részvétem. Én nem is ismerhettem. - Szabadkozott két ölelés között.
-Semmi baj. - Viszonoztam az ölelését. Kiveséztük a történteket , majd a fiúk elmentek. Csak Justin és én maradtunk. Az este nagy részét kibeszéltük , a maradékban TV-ztünk. Este 10 lehetett , mikor kikapcsoltuk , és felmentünk.
-Justin , alhatnék a szobádban? A szobám tele van olyan dolgokkal , amik Taliara emlékeztetnek és..
-Ne magyarázkodj , itt alszol. - Válaszolta mosollyal az arcán , majd megfogva a kezem a szobába húzott. -Én alszom a díványon , neked úgy jó?
-Justin , te is aludj itt. - Kérleltem. Persze bele is ment. Nagyon fáradt voltam és ahogy leültem , a fejem rögtön rázuhant a párnára. Justin kényelmesebb pózba segített , majd mellémfekve átkarolt. Megjegyzem most nagyon jó érzés volt.

Szemeimből ismét kezdek hullani a könnycseppek. Ahogy lehúnytam a szemem jött a sok kép , az emlékeim. Nem bírtam aludni. Justin óvatosan szembefordított magával , majd átölelt.
-Itt vagyok , ne félj. - Próbált csitítani.
-Justin , ha lehunyom a szemem akkor őt látom , és nagyon hiányzik. Nem köszönhettem el tőle. Nem mondhattam neki utoljára hogy szeretem. - Motyogtam két szipogás között.
-Nem kell emsztened magad ezen. Ő nagyon is szeret. Még most is , bár nem hallod és nem látod , de ittvan. Tudja hogy te mennyire szereted.....
Nekem is nehéz volt ez az évem.
Volt egy rajongóm aki ugyan így rákos volt.. Nagyon szerettem , olyan volt mint ha a testvérem lett volna. Sírtam , mikor a húgommal örök barátságot fogadtak , mert tudtam , hogy meg fog halni. Mikor bekövetkezett , nem akartam elhinni. Egy ideig úgy tettem , mint ha még nem történt volna meg. Azt hitték megőrültem. De aztán rájöttem , hogy ő sosem fog elhagyni , mert szeret , és én is őt. És míg így szereted , addig mindig itt lesz. Most is velem van. Tudom. - Mosolyodott el.
-Köszönöm amit értem tettél. Bátor vagy. - Súgtam neki halkan. Lehunyta a szemét , majd egy apcsó csókot adva neki én is követtem. Kéz a kézben aludtunk el.

Sziasztooook! itt a rész , remélem tetszik;* Nagyon nagyon nagyon hálás vagyok , amit már nem tudom , hogy lehet-e fokozni!!<3 7 KOMMENT és következő! Csók nektek;3 <3333333