Elvesztettem az irányítást

Sziasztok! Új modult raktam ki , a rendszeres olvasóknak! Ha tetszik a blog , és rendszeresen olvasod , akkor kérlek iratkozz fel.:) Nagyon sokat jelent.:DD Egyébként pedig hihetetlenül hálás vagyok megint.:) Nagyon imádlak titeket.:)

Óvatos léptekkel indultam az autóhoz , ahol Justin várt. Nem tudom mi ütött belé , de kinyitotta nekem az autó ajtaját.
-Hölgyem? - Mosolygott.
-Köszönöm Mr.Bieber. - Viszonoztam. Beszálltunk , elindultunk. Útközben jópárszor összenéztünk , de pár másodperc után elkaptuk fejünket egymásról. Most nagyon más volt Justin. Gondoltam megkérdezem hová is tartunk , mert fogalmam sem volt róla.
-Justin , hová megyünk? - Pillantottam rá.
-Meglepetés. - Válaszolta mosollyal arcán. Már vagy húsz perce kocsikáztunk , mikor megérkeztünk egy gyönyörű tengerpartra.

A szám tátva maradt , és csak annyit bírtam kinyögni "uramatyám". A tenger egyszerűen lélegzetelállító volt. A lemenő nap sugarai csillogtak a víz tetején , sárgás-rózsaszín árnyalatot adva ezzel neki.
-Jártam már a világ legszebb helyein , de még mindig a part a kedvencem. - Mondta Justin.
-Több , mint 10 éve élek itt , de még soha nem voltam a tengernél. - Válaszoltam még mindig leesett állal.
-Komolyan? Egyszersem? - Faggatott elképedt arcal.
-Komolyan. Soha nem engedtek ki egyedül , utánna meg nem engedhettem meg magamnak. - Válaszoltam halvány mosollyal.
-Nekem lehetetlen napirendeket gyártottak mindig is , de meg szoktam szegni. - Nevetett fel. Közben én a kezemmel a szoknyámat poroltam és ő észrevette a karom.
-Mit csináltál a kezeddel? Ez nagyon csúnya. El kéne menned vele orvoshoz.
-Tudod Justin , ezt te... te nem értheted meg. Nem tehetem mert .. mert már voltam orvosnál és kaptam rá kenőcsöt. - Próbáltam kimagyarázni magam. Eközben hangokra lettem figyelmes , majd Justin is felkapta a fejét..
-Paparazzik! Francba , ez hiányzott csak! Tűnjünk el innen. - Parancsolt , mire el kezdett idegesen kutatni a zsebében lévő kulcs után.
-De Just..
-Semmi de! Indulnunk kell! - Parancsolt újra. Nem akartam húzni az agyát most az egyszer , mert tudtam , azt megbánnám.
-Legalább azt mondd hogy meg hova megyünk! - Kértem.
-Egy klubba. De most szedd a lábad! - Siettetett. Sikerült beszállnunk és egyből el is hajtottunk. Nagyon gyorsan mentünk legalább 200km/h-val. Nem szerettem volna húzni Justin agyát de muszály volt rászolnom.
-Justin kérlek lassíts!
-Nem! Akkor utolérnek!
-De Justin! A kelleténél vagy tízszer gyorsabban megyünk!
-Fogd már be!
-De...
-Kuss! - Órdított. A tekintetét egy pillanatra rám vetette. Bár ne tette volna. Az autó a korlátnak ütközve kisodródott. Majdnem belezuhantunk az árokba a négysávos alatt. A nagy csapódásnak köszönhetően az amúgy is lila kezem egy hatalmasat roppant. Azthiszem eltört. Próbáltam megmozdítani de nem ment. Nagyon fájt. A szememből elkezdtek folyni a könnyek. Próbáltam gyorsan letörölni , bár egy kézzel nem nagyon ment.
 -A picsába Rune!
-Ss sajnálom. - Suttogtam halkan.
-Mit mondtál?
- Sajnálom! - Kiáltottam rá.
-Sajnálhatods is! Tudtam hogy valamit megint elcseszel! - Mikor ezt kimondta megint mintha egy villám csapott volna belém. Hát mégsem változott. A maradék büszkeségemet fogva próbáltam kiszállni az autóból. Az ajtók be voltak csukódva.
-Justin kérlek nyisd ki!
-Nem mész sehová!
-Engedj , Justin!
-Nem!
-Justin a rohadt életbe engedj már ki!
-Nem szállsz ki a kibaszott autóbol érted? - Rángatta meg ismét a kezem , de ez annyira fájt hogy a szemem újra könnyes lett. -Csak nem félsz? Nem akarod vállalni a felelősséget?
-Hogy te mekkora egy utolsó vagy! És ereszd el a karomat , mert fáj! - Rántottam ki kezem az övéi közül.
Elindultunk , és egész úton semmit nem beszéltem vele. A kezem egyre jobban dagadt fel , és egyre jobban kezdtem azt érezni hogy komoly baj van. A fájdalom úgy járta át a testem minden zugát , mintha ezer tű szúrkálna. Mikor megérkeztünk Justin a "kezemet" fogva rángatott be a klubba. Nem igazán tudtam hol vagyunk , épp ezért  csak figyeltem. Mikor végre megálltunk két ismerős arccal álltam szemben. Lil és Ryan fogadtak minket.
-Héj Just.. Ó , szia Esmee. - Vett észre először Lil.
-Csá tesó. - Válaszolt Justin.
-Mit kerestek itt? - Kérdezte Ry ezer wattos mosollyal az arcán. Látszott rajt hogy túl volt pár körön.
-Le kellett ráznunk a paparazzikat. Úgye Rune? - Nézett rám gúnyosan.
-Igen , ahogy mondja. - Halkultam el.
-Jól vagy Esmee? - Vonta kérdőre Lil.
-Jól van. Nem kell aggódnod érte , csak még nem ivott ma. - Válaszolt helyettem Mr.Tökély. Kezdtem úgy érezni , hogy túl gyenge vagyok ahhoz az álcához amit mutatni szeretnék.  
-Rune , mit kérsz? Meghívlak. - Jelentette ki Justin.
-Nem iszom. - Feleltem.
-Dehogynem! Héj Billy , egy Marina-koktélt a hölgynek! Tudod , ahogy én szeretem. - Kacsintott a hústoronyra , aki mint egy jóllakott ovodás , tette is a dolgát.
-Ugye tudod hogy nem fogom meginni?
-Ugye tudod hogy azt teszed amit mondok?
-Nem.
-Mit mondasz? Nem hallottam jól. - Próbálta elkapni a karomat , mire én szapora léptekkel az ajtó felé vettem az irányt. Rohantam kifele ahogy csak tudtam. Elbújtam egy szimpatikus bokor mögött. Nagyon fáradt voltam , és a kezem már annyira bedagadt és belilult hogy még a szellő is képes volt fájdalmat okozni. Leborultam a földre. Nem bírtam felállni.
Kint elég hideg volt már , rajtam meg egy falat ing és szoknya volt csak így hamar felfáztam.....


 Pár óra múlva nagy erőt vettem magamon és felálltam. Sajnos pont a törött kezemre támaszkodtam ami annyira fájt hogy egy hatalmas nyögés hagyta el a számat. Persze egyből meghallották. Szerencsére először Lil jött oda hozzám.
-Minden oké? Mi történt? - Faggatott.
-Csak egy picit megfájdult a kezem. - Mutattam rá miközben próbáltam takarni az ingem ujjával. 
-Hadd nézzem meg! - Húzta fel az ingem , ami persze nem volt kellemes érzés. Hirtelen úgy belenyilalt a fájdalom , hogy összerogytam a karjaiban. Éreztem hogy el fogok ájulni , de még eszméletemnél voltam mikor Justin lépett ki a bejáraton. miközben láttam hogy egyre közelebb ér , csak Twist hangját hallottam.
-Esmee , hallasz? Mi történt a kezeddel? Válaszolj kérlek. Maradj itt hallod!
-Justin. - Ejtettem ki a számon a nevét. Most már nem is hallottam őket , nem is láttam. 

A klubban ébredtem pár órával az eset után. Egy nyugodt szobában , ahonnan jól hallattszott a buli hangja. A srácokkal találtam magam szembe. 
-Hogy érzed magad? - Kérdezte Ryan és Lil kórusban mikor kinyitottam a szemem.
-Fáj a karom. - Feleltem rekedtes hangomon.
-Felébredt? - Hallottam a háttérból az ismerős hangot. Elfordultam  és láttam ahogy közeledik majd leül mellém. 
-Én tettem? Miattam lett ilyen a karod? - Nézett kétségbeesetten.
-Nem akartam hogy felhúzd magad még jobban. Mikor a kocsiban ültünk akkor megkérdezted hogy mitörtént és nem akartam hogy tudd. Mikor lesodródtunk akkor megütöttem és aszthiszem eltört. De te utánna még megrángattál és ez után már biztos voltam bennt hogy baj van. - Fejtettem ki.
-Miattam volt a legtöbb baleseted. Én sa..sa..... szóval sajnálom. - Nyögte ki végül.
-Justin , én nem hibáztatlak.Az én hibám volt az egész mai , és nem akartalak megint ilyennek látni. Amúgy meg , már kezdem megszokni hogy miattad megyek tönkre. - Mosolyogtam.
-Tudod , sokszor mondom hogy nem ismersz. Mert nem tudod mit érzek irántad. De majd egyszer talán megtudod. - Mosolygott vissza.
-Tudod , sokszor mondtam hogy ne ítélj el. Mert nem ismersz. De majd egyszer talán meg ismersz. - Feleltem. Nem tudom mit csinálunk. Egyszerre utáljuk , és szeretjük egymást. Nehéz ezt elhinni , de igaz. Ő az egyik legjobb és legrosszabb dolog az életemben. Egyszerre. Talán itt az ideje megtudni mit is akarunk. Justin óvatosan közelített felém , és mikor az ajkaim már nem tudtak ellenálni , szétnyíltak szabad utat engedve övéinek. Egy lágy csókot adott. Olyan jó volt. Soha senkivel nem éreztem még ilyet. Viszonoztam. Egyre hevesebb és hevesebb csókókat váltottunk , majd egy váratlan pillanatban ledöntött az ágyra. A kezem kicsit fájt de a nyugtatónak köszönhetően nem haltam bele. Minden olyan gyorsan történt hogy azthiszem elveszítettem az irányítást magam fölött.

 
Sziasztok! :3 Nagyon köszönök mindent és itt is van az új rész.:) 6 komment és jön a következő. Szép napot drágák!;*

Boldog

Sziasztok! Először is hazaérkeztem sikeresen.:)  Másodszor nagyon sajnálom hogy nem hoztam rész , de a próbáim miatt semmi időm nem volt. Most ramálem feldobom a napotok , és tetszeni fog a rész! Nagyon hiányzott a támogatásotok , amit még mindig nem tudok elégszer megköszönni! Hihetetlen hálás vagyok hogy ilyen megértőek vagytok velem szemben! Tényleg nagyon nagyon köszönöm.:) 

Napló
16/07/13
"Ma van egy hete hogy hazajöttem a korházból. A szüleim persze tudomást szereztek róla , és egyből pszichológushoz küldtek volna , amire persze nem-et mondtam. Sajnos nem akarják elhinni hogy baleset volt. Bár a körülményeket tekintve énsem hinném el a helyükben. Vicces de ebben a pár napban rengeteget változtam. Nem is tudom igazán hogy mit akarok. Eddig semmi más nem lebegett a szemem előtt mint egy sikeres karrier. De most már sok minden. 17 éves vagyok. De belül úgyérzem mintha már felnőtt lennék. A gyermekkorom csak egy előképző volt a felnőtté váláshoz. Nem buliztam , nem próbáltam ki semmi őrültséget , nem élvezhettem az élet másik oldalát. Most viszont úgy érzem , ha nem élem ki magam , akkor nem leszek sikeres. Nem adom fel a zongorát. Az eszembe sem jutott. De úgy döntöttem hogy nem szeretnék tizenévesen úgy viselkedni mint egy felnőtt. Csak most lettem 17. Alig egy hónapja. Mikor elmondtam a szüleimnek mit gondolok nem repestek igazán. Apa nem fogadta jól. Azt mondta , ha ezt akarom tegyem ezt. De lehet hogy a legjobb lehetőségemet vesztem el. Nem akart visszatartani , mert szeret. De azt mondta,  hogy ettől függetlenül ne mondjak le a zenéről. Nem is akartam. Csak szeretnék időt. Időt magamnak , időt nekik , nekem. És persze itt a húgom is. Nem tudom , meddig fog még köztünk maradni , és nem tudom , mit fogok tenni ha elmegy. Ő a leginspirálóbb ember az életemben. Sokszor fut át a fejemen ez a gondolat , de próbálom gyorsan kiverni a fejemből."


Szóval reggel van. Ma még nem láttam Mr. Tökélyt , így egész jól indul a napom. Az "új egyéniségem" egész jól elvan vele , nem hagyja magát , és úgy tesz mint ő. Egyre jobban élvezem. Úgy érzem , most én vagyok  a főnök. Viszont kezdek éhes lenni. Le kéne mennem , de a lábam visszahúz az ágyba. Bár ha már azzal szenvedtem hogy felkeljek , akkor inkább megmozdulok.

Dobtam egyet a hajamon , majd elindultam. A szobámból kiérve omlett illat csapta meg az orrom. Ettől nagyon megéheztem , így tempóztam lefelé hogy eljussak az illat forrásához. Óvatosan beléptem , majd az aztalnál ülő Justinon akadt meg a tekintetem. Egy szál alsógatyában ült a széken , és valamiért ma kifejezetten tetszett a megjelenése. Kis mosollyal az arcomon levettem róla szemeim , majd megindultam a hűtő felé. Mikor észrevett csak egy mosollyal nyugtázta , hogy neki is tetszik az öltözékem. Egy franciabugyi és egy melltartó fedte csak a testem. De nyár volt , és gondoltam ha fürdőruha lenne rajtam az is éppen ennyit takarna. Egy hatalmas ásítás hagyta el a számat. Még nem igazán keltem fel. A hűtőbe nyúlva kiemeltem onnan a tejet , és letettem a pultra a gabonapehely mellé. Már csak a tál és az evőeszköz hiányzott , amiért le kellett hajolnom egy kicsit. Éreztem ahogy a hátam mögött ülő Bieber tekintete a hátsómra szegeződik , majd egy apró nyögés hagyja el a száját. 

-Szóval Justin , finom az omlett? - Szegeztem neki a kérdést.

-Ó , nagyon. Persze szép ez a konyha is. Tudod , a bútorok , a fe.. fedők az edényeken , meg minden. - Válaszolt nagy mosolyra húzva a száját.

-Ó ez akkor most bók volt ugye? - Szegeztem rá a tekintetem. 

-Talán. - Válaszolt. Valahogy ma egész kedves volt. Leültem mellé , békésen reggeliztünk. Nagyon furcsa volt.  Egy váratlan pillanatban azomban megtörte a csendet. 

-Nincs kedved valamihez? Mondjuk egy bulihoz este? Meg elmehetnénk valahova mert unatkozom. - Hajtotta le a feját mielőtt még ránézhettem volna.

-Azthiszem ..Oké. Végülis úgyis csak unatkoztam volna. - Hajtottam le én is a fejemet. Úgy éreztem , mind kettem kicsit zavarban vagyunk , de nem is értettem miért. Elindultam felfelé , mert ha már délután nem lesz időm , most gyakorlok. Mégcsak fél hét van. Nyáron ilyenkor a normális emberek alszanak. Én gyakorlok. Kicsit jobb így , mert most nem kell hajtanom amiatt hogy felvegyenek.

"Minden művészet egyazon forrásból ered." - Liszt

Mióta leültem a zongora elé , csak Justin jár a fejemben. Felkavar , mikor azt mondja hogy érdeklem ,  közben viszont átnéz rajtam. Úgy tesz , mint aki fél. Ezekkel az érzésekkel a fejemben a dallam mint egy sóhaj áradt szét egész testemben. Minden izmom beleremegett. Olyan volt , mint egy elsó csók. A legjobb , és legigazabb. Őszintén boldog voltam , a nyár eleje óta most először. Mint a lány , aki most megy először randevúra. A dallamot egy apró nyikorgás zavarta meg , de próbáltam úgy tenni , mint aki nem hallja. Tudtam hogy valaki ott áll az ajtóban , de mint már mondtam , egy dallamot nem lehet abbahagyni befejezetlenül. Nagyon belemerültem , és hallotam , ahogy az idegen az ajtóból az ágyig oson és leül. Mosolyra húztam a szám mikor szemem sarkából Justint pillantottam meg. Kezeim egyre erősebben ütötték a billentyűket. Minden érzésemet elmondta ez a dal , az egyik kedvencem Liszt. Mikor először hallottam talán 10 éves lehettem. Tudtam , hogy egyszer majd énis úgy fogom eljátszani mint a férfi a zongoránál , az apám. Sokszor gondolkodtam , mit fogok tenni , ha kiszeretek a zenéből. De kis idővel rájöttem hogy ez lehetetlen. A zene az én levegőm. Nélküle nincs okom felébredni. Nélküle üresnek érzem a napjaim. Mindent el mondhatok vele. Szavak nélkül a zenével a legfelemelőbb "beszélni". Lehet hogy ez nem pop , rock , nem rap , nem egy hímnusz. De nekem mégis olyan. Nincs ahhoz fogható érzés mikor a kezedre nem ügyelve , a kottára nem nézve a szívedből játszol. Ez az igazi zene. Nem az , amit úgy játszol hogy másnak feleljen meg , hanem az amit magadnak játszol. Meg kell becsülnöd ha van hozzá érzéked , mert sokan tudnának ölni ezért. És most mégis felemel , hogy Justin Bieber engem hallgat. Pedig őt mindenki ismeri , és már most beírta magát a történelembe , amiért nagyon becsülöm. Bár nehéz kiismerni , úgyérzem meg tudom érteni. Ez nem egyszerű. Kidolgozza minden percét , és neki sem volt gyerekkora. De bármennyire is  más a zene amit képvisel , ő is csak egy ember. Egy ember hatalmas tehetséggel. Neki megadatott hogy ennyien szeressék , és tudom , hogy nem ilyen. Nem az akit nekem mutat. Tudom hogy hatalmas a szíve , és a zenéjével ezt tagadni sem tudja. Becsülöm , de ő engem nem. Pedig én nem adtam rá okot. Remélem , tud változni. Igazából nem is kell változnia , csak legyen önmaga. Az igazi Justin Bieber. Az igazi , akit én ismertem. Az igazi , akit a barátai ismertek. Akivel volt egy fakuckóm , és akivel elterveztünk hogy ott fogunk élni örökre. Aki mindig ott állt az ablakom előtt és várta hogy kimenjek. Akivel őszintén nevettem. Akit igazán szerettem. Aki megvédett , ha bántottak. Aki kiállt a saját igaza mellett. Míg ezek a szavak kószáltak a fejemben , a dallam lassan elhalkult , a újjaim most már óvatosan nyomták le a billentyűket. Az akkordok könnycseppekként csengtek a fülemben Minden hang mint egy-egy halk sóhaj nyelődött el a levegőben , majd csendben el is némult. Kezeimet óvatosan a lábaimra helyeztem , majd hátra fordultam.

-Nem is tudtam. - Akadt el a szava Justinnak majd folytatta - Ez gyönyörű volt.

-Köszönöm, , Liszt érdeme. - Mosolyodtam el a bók hallatán.

-Hogy csinálod? Ennyi érzelem egy dalban. Ez .. ez lehetetlen. - Fagatott.

Justin , hisz te is ezt csinálod. - Mosolyodtam el , majd folytattam - Ugyan ezt teszed. Csak amit te csinálsz a más. Ez klasszikus zene. Ez komolyabb érzelmeket tud előtörni az emberből. Bár sokaknak ez nem zene. A mai világban a jó zene a pop , a rock amit csak a fiatalok hallgatnak. Senkire nem erőltetik ezt. Én nagyon szeretem. Nem ehhez van szokva az ember. Ilyen egyszerű. De látod a te zenéd is érzelmes. Hiszv minden rajongódat ,eghatja ha énekled. - Magyaráztam meg neki mire elmosolyodott.

-Tudod , ne  hittem hogy te ilyen vagy. Hihetetlen tehetséges. Nagyon tetszett amit csináltál. Komolyan lenyűgözött. - Bókolt tovább majd megdörzsölte a szemét mint akinek belement valami.

-Te könnyezel? - Kérdeztem viccelve.

-Biztos csak belement valami. - Nevetett fel. - Most megyek , elugrok a stúdióba , majd jövök érted 3-ra. - Mondta tovább.

-Rendben. - Mosolyodtam el. Majd intett egyet , és kiment. Hallottam amikor becsukta az ajtót. Folytattam a gyakorlást.

Már fél kettő volt , így gondoltam nem ebédelek , inkább elékezdek készülődni. Bementem a fördőbe , majd egy jó félórás fürdőzés után kiszálltam. A hajamat megszárítottam , és kevés sminet tettem magamra. Visszamentem a szobámba és felöltöztem. a kezemre néztem , és megpillantottam a lila foltokat rajt , amiket Justin csinált. Kicsit fájt , és rossz volt visszagondolni azokra a pillanatokra. Miközben merengtem megszólalt a csengő. Tudtam , idő van. Gyorsan szaladtam lefelé , és már jöttem is ki az ajtón. Justin ott állt az autója mellett , és apró mosolyra húzta a száját mikor kiértem. Ezt énis viszonoztam.

Igazítottam egyet a hajamon , és elindultam felé..

Hát itt az új rész! Nagyon köszönöm a türelmeteket. Nagyon hálás vagyok. 6 komment után jön a következő! <3 Sokpuszi! :3

Változás

"-Mi van vele?

-Mr. Bieber , meg kell értenie hogy Mrs. Rune egy nagyon erős gyógyszer hatása alatt áll. Nem fog egy pillanat alatt felébredni.
-Mondja már meg , hogy mi volt abban a tablettában olyan erős , hogy életveszéjes állapotba került?
-Mr. Bieber , ne kiabáljon , ez itt egy kórház , nem kocsma.
-Rendben , akkor kérem mondja már meg , mi volt abban a rohadt tablettában ilyen erős!
-Az a tabletta egy olyan tabletta , ami fájdalom csillapító. Igen , fájdalom csillapító rákos betegeknek. Mrs. Rune húga , Talia neve van az említett tabletták dobozán. Mrs. Rune , tisztában volt vele mire való.
-Hogy micsoda? Talia?" - Hallotam utolsó mondataikat. Tudtam , lassan fel fogok ébredni. Az agyam teljesen tisztában volt a helyzetemmel , de a testem nem. Nem tudtam mozogni. Majd szép lassan pár perc elteltével elkezdett bizseregni minden végtagom. Persze csak szép sorjában. Nagy erőlködés árán , de sikerült megmozdítanom a kezem. Majd erős koncentrálással , a szemeim szép lassan kezdtek felnyílni. Komolyan , még sosem örültem ennyire hogy láthatom a kórházat. Mikor látták hogy kinyitottam a szemem , rögtön jöttek oda. Justin ült mellettem , szemkontaktusa cikázott az enyém , és Mr.Benetté között.
-Mrs. Rune , érzi az érintésem? - Kérdezte. Apró fejrázással jeleztem , hogy igen.
-Meg tudja mozdítani a lábát? - Folytatta. Óvatosan próbáltam emelni , ami nagy nehezen , de sikerült.
-Esmee mondj valamit. - Türelmetlenkedett Justin. 
-Valami. - Suttogtam a kelleténél hangosabban , mire mind ketten elmosolyodtak. 
-Mrs. Rune , még pár órát megfigyelés alatt tartjuk , utánna elmehet. Mr. Bieber addig ittmaradhat. -Magyarázta el Mr. Benett , mire én csak mosolyogva ráztam a fejem. Mikor kilépett az ajtón , Justin kezdte is a szónoklatát. 
-Miért csináltad? Semmit nem mondtál. Azthittem ott hallsz meg a kezemben. - Kezdte feldúltan.
-Justin , hidd el , én nem akartam. Nem láttam mi van rá írva. Sajnálom,. az egészet. De mégis , mit tehettem volna. Kihasználtál , és játszottál velem. MEGINT. Nem hagyom magam. 
-Rune , most komolyan mit számít az az este neked ennyire? Csak egy kaland volt , nem nagy dolog. Be voltunk rúgva. - Magyarázkodott.
-Nem Justin. ÉN voltam berúgva , és te nagyon jól tudtad mit teszel. És hogy mit számít? Justin , én  még soha.. -  akadt meg a szavam egy pillanatra - soha nem voltam még fiúval. Tudod nekem ez nagyon fájt. Hogy tehetted ezt? - Néztem rá kérdőre vonva , mire ő egyből terelte a témát.
-És te miért nem szóltál hogy beteg a húgod? Azthittem hogy még megbízol bennem. Ahogy régen. És te tudtad  hogy mit művelhet az a gyógyszer! Nem csináltál te semmit véletlenül. - Hazudtolt meg.
Nem szóltam , mert nem érdekelt volna. Azthittem hogy még ugyanaz vagy. De nem. Mikor megláttál , úgy tettél mint aki nem is ismer. Tudod hogy fájt? Nem tudtam mit csinálok , semmit nem tervezek előre! Nincs időm ilyenekre , én nem tervezhetek. Sajnálom hogy nem vagy képes ember lenni mikor kéne. Tudom , hogy milyen voltál , arra emlékszem. Nem ismertük úgy egymást , mert kis gyerekek voltunk. De tudom hogy nem vagy ilyen.... Viszont most mindenkit ellöksz magadtól minta félnél , hogy valaki megbánt! 
-Nem tudsz te rólam semmit Rune. - Felelte maga megnyerő modorával. - Én ilyen vagyok , ennyi. Nem érdekel semmi , és senki. Azzal voltam sebezhető hogy engedtem hogy megismerj. Én Justin Bieber vagyok. Nem Justin , aki voltam. Most mindent megkapok amit csak szeretnék. Én vagyok a főnök , és nem más. Mindenki aki mást mond egy lúzer. Nekem ez jár. - Sorolta a hihetetlenül nyomós érveket , melyekkel most azthiszem szárnyakra kapott , mert hogy nem a földön jár , az biztos.
-Tudod mit? Menjünk haza. Most. Hazamegyünk , és elfelejtjük , hogy nekünk volt közünk valamikor egymáshoz is. Maradj főnök , és imádd magad. Felejtsd el , hogy kiskorodban én voltam a támasz ha valamit akartál , felejtsd el , hogy miattad vagyok most itt , és felejtsd el, hogy valaha is megbocsájtok ezért. -Vetettem oda neki úgy , mint ahogy ő szokott kioktatni. Nem válaszolt , csak a telefonját nyomkodva imitálta , hogy nemérdeklem. "Hát jó Bieber , ha te magadtól nem javulsz , majd kezelésbe veszlek. Ezentúl kikapcsolom az érzéseim veled szemben , és úgy játszok veled ahogy te velem."Mentek át a gondolatok a fejemen. Mikor már fel bírtam kelni , elkezdtem pakolni a holmikat. Pár perc alatt meg is volt , pont ekkor jött a nővér is a papírokkal. Aláírtam mindent , így távozhattam. Justin mintha nem is vette volna észre hogy már nem vagyok az ágyban , csak ült a széken és nyomkodta telefonját. Meguntam várni , azzal minden cuccommal  EGYEDÜL vánszorogtam ki Justin autójához. Ő utánnam jött , csodáltam hogy nem esik le a lécsőn , mert annyira bámulta a telefonját hogy csak egy hajszálon múlott. Beült szép kényelmesen , majd megnyomta a pedált és el is indultunk. Útközben persze üvöltött a kocsiból az undorító rap , amit nem bírtam sokáig hallgatni. Egy határozott mozdulattal kinyomtam.
-Mit nyúlsz hozzá? Megengedtem? - Idegeskedett Jus.
-Utálom ezt a szart. Tudnál valami színvonalasabbat? - Bunkóztam kicsit.
-Mit akarsz? Mozartot? - Gúnyolódott , majd újra felkapcsolta. Persze én egyből le is nyomtam. A kocsi leállt az út szélére , majd Bieber újra megszólalt.
-Ha még egy újjal hozzá mersz nyúlni kidoblak. - Fenyegetőzött.
-Ó , és vajon mit szólna anyád ha tudná hogy kiraktál a semmi közepén a kocsidból amivel a kórházból vittél haza , mert te miattad öngyilkos akartam lenni , mert megerőszakoltál miután leitattál és bedrogoztál? - Néztem rá kérdően , miközben a telefonomat nyomkodva Pattie számát kerestem.
-Ócska vagy Rune. 'Hülye r*banc'. - Hozta újra megnyerő formáját azzal újra beindította a kocsit.
-'Bunkó k*csög'. - Jegyeztem meg halkan. Egész úton haza nem beszéltünk egy szót sem. Én aludtam is. Mikor megérkeztünk , én kipattantam a kocsiból , és egyenest a konyhába mentem. "Éhes vagyok."
 Merengtem e gyönyörű mondaton , majd fél perc néma csend után elindultam a hűtő felé. Óvatosan kinyitottam , de majd elborzongtam mikor megcsapta az orromat az a szörnyű büdös szag. Volt bennt egy jó pár hetes pizza , meg rengeteg alkohol , és persze a romlott tej. 
-Bieber , mit a francot öltél meg a hűtőben? Szedd már ki ezt a pizzát , mindjárt idehányok. - Parancsoltam rá.
-Szarok rá hogy mi a gondod. Te mondtad : " Az én házam , azt csinálok amit akarok." - idézte a hangomat parodizálva - A te házad , kiszeded ha akarod. - Azzal leült a kanapéra , majd bekapcsolta a TV-t.
-Tetszik ez a hozzá állás. Mármint nem nekem , de valakinek biztos. - Gúnyoltam ki , mire elég dühös lett , majd megint felém vette az irányt. Szokásos módszerével megszorította a kezemet.
-Te ócska , senkiházi , ostoba liba. Egyet jól jegyezz meg. Velem nem veheted fel a versenyt. Ahhoz le kell süllyedned erre a szintre. - Okított , mintha valami játszópajtása lennék.
-Jól mondod , nem tudok lesüllyedni a szintedre , és ezért fogsz elbukni.Neked nem megy ez a színjáték. Én viszont jártam dráma tagozatra. - Válaszoltam a kérdésére gúnyosan , miközben kezemet kitíptam a szorításából.
-Csókolj meg! - Parancsolt. Lassan odahajoltam , majd épp hogy hozzáert a szám az övéhez halkan belesúgtam.:
-Nem adom meg a lehetőséget hogy felém kerekedj.
Szép lassan elhúztam a fejem az övétől , majd elsétáltam mellette. Bevallom nehéz volt megállni , mert gyönyörű szemeiben elveszik az ember. Tökéletes ajkai pedig a legkívánatosabbak voltak amiket valaha láttam.

Hát itt is van a rész.:) Sajnálom hogy nem hoztam tegnap.:( És van még egy rossz hírem. Pénteken elmegyek egy kurzusra , ami 10 napos , és nem biztos hogy fogok tudni írni. Épp ezért számítsatok arra hogy egy  jó ideíg nem lesz rész. Ha esetleg mégis lenne , akkor kommenteljetek , és azért nézzétek az oldalt.:) 5 komment és jön a kövi.:) Nagyon imádlak titeket , és nagyon boldog vagyok a visszajelzések miatt is.:3 HIHETETLEN. Ezt tudom csak mondani rátok.:) köszönök mindent.;) <3

Emlékek

Először is , nagyon szépen köszönök mindent , hihetetlen hálás vagyok mindezért. Egy álmom vált valóra , hogy írhatok , így most egy szép részt hoztam , ami nagyon remélem hogy tetszik. Jó olvasást , és 5 komment után jön az új rész. HIHETETLENEK VAGYTOK mégegyszer , nagyonszépen köszönök mindent. <3









A tegnapot a szobámba zárkózva , sírással töltöttem. A szemeim mára már hatalmasra dagadtak , és vér vörösek voltak. Szerintem be is lázasodtam. Nem baj , ma is gyakorolnom kell. Nem hagyhatok ki egy napot sem hiszen bekerültem a fősulira. Ha a felvételim is sikerül , akkor nem kell aggódnom. De addig mindennap ha rossz ha nem , oda kell ülnöm a zongora elé. Tudom , ez nagyon erőltettett és ostoba gondolkodás. De beválik. Minden nappal egyre jobbnak érzem magam , és mindig képes vagyok a gyakorlással levezetni a feszültségem. Bár ha ezt a pár napot szeretném elfelejteni , egy hétig is ülhetnék itt , akkor sem változna semmi.

Napló

08/07/13

"Csalódtam benne. Amiket mondott azok felkavartak. Sohasem adtam oda magam még egy fiúnak sem. Mindig is egy különleges fiúra vártam. Justin is ilyen volt. De megváltozott. Nem akartam bántani , de már nem tudom hogy fogom-e valaha szeretni. Rohan a világunk. Emberek születnek , és emberek hallnak meg. Hogy mit akarok én? A múltamat. A szép gyermekkorom , a régi  barátaim , és életem. Azt akarom , hogy Justin újra őszintén nevessen , hogy a húgomat lássthassam felnőni. Azt akarom hogy az apám újra a lányaként szeressen , nem a trófeájakánt. Ha mindez nem változott volna meg , talán még ma is szeretném." - Írtam le rég nem látott naplómba.  Sokat segített a délelőtti gyakorlás és ez is. Keresek valami gyógyszert , mert megőrít ez a láz. Kívülről ráz a hideg , belűl viszont éget. Most már a nemfélve semmitől indultam ki a szobámból. Erősen szédültem , s a csontjaim mindtha nem is tartottak volna meg. Minden mozdulatom fájdalmas volt. A szemeim nem birtak kinyílni , csak résnyire. Alíg láttam. Csak foltokban. Láttam ahogy egy alak megy le a lépcsőn. Gyanítottam hogy Justin. Hiszen ki lehetne az rajta kívül. Lehajtva a fejemet követtem. Kicsit tisztult a látkép. Egész jól láttam mindent. Ám amikor szembekerültem  dühös tekintetével , és betört orrával , megint elöntött a megbánás. Minden erőmmel azon voltam hogy kimondom , de hang nem jött a torkomból. Több próbálkozás után végül kinyögtem. 

-Sajnálom. - Azzal könnyel telt szemekkel mentem el mellette , de éreztem hogy ő még mindig engem néz.

Találtam  valami gyógyszert , nemtudom pontosan mit. Gondoltam biztos jó a lázra , ezért habozás nélkül be is vettem. Mikor meg töröltem könnyes szemeimet akkor láttam meg a feliratot amin az állt.: Morfium tabletta.

Talia gyógyszerét vettem be , majd nagyon pánikba estem. Hirtelen kapkodtam minden fele hogy mit csináljak. Szörnyű volt hogy nincs ötletem. Pár másodperc múlva hátra fordultam , majd a közeledő Justin ideges tekintetében elveszve folyt a szemeimből újra a könny. Értetlenül nézett rám , aztán meglátta a kezemben lévő dobozt. Egyből ki is kapta onnan. Rohantam volna fel a szobámhoz , de nem jutottam odáig. Elkapta a kezemet , majd mondott valamit. Nem értettem. A hangok a környezetemben mind eltompúltak. Minden egyre homályosabb lett. A testem nem bírta tovább tartani magát. Összerogytam. Justin erős kezei közt landoltam. Nem tudtam mondani semmit , még láttam őt , és láttam az aggódó tekintetét , ahogy egyik kezével próbálja a bizonyára az orromból jövő vért letörölni. Tudtam , ez ő. Nem Bieber , aki bántott és megfélemlített. Nem , ez Justin , aki nem hagyná még most sem hogy bárki bántson.

Hinni?

Az ajtó hatalmasatt csapódott. Az összes fény le volt kapcsolva a házban. Nem láttam semmit , így tapogatózva indultam meg az ajtótól. Hirtelen egy erős kart éreztem a derekamon. Nagyon erősen szorított , így menekülni sem tudtam. Pár pillanat néma csend után megszólalt.
-Még most sem félsz édes? - Kérdezte gúnyosan miközben meleg lehelletét a nyakamra fújta. Remegtem , és nem is mertem válaszolni. Csak álltam , és vártam mikor enged egy kicsit , hogy eltudjak szökni a kezei közül. De ő nem mozdult. Hatalmasat rántva rajtam megfordított. Szembe találtam magam vele. Bár nem láttam nagyon , tudtam hogy vészesen közel van hozzám. Éreztem , ahogy minden idege megfeszül.
-Kérdeztem valamit. - Mondta majd kifakadva a dühtől.
-Félek. - Feleltem halkan. El akartam szökni a kezeiből. De lehetetlen volt. Annyira erősen szorított  , hogy éreztem ahogy az ereimben megállt a vér. Nagyon fájt a kezem.
-Helyes. - Éreztem ahogy a szája mosolyra kanyarodik. 

Pár másodperc síri csend után láttam , ahogy egy kis fénycsóva kezd cikázni a házban , majd egyre közelebb ér.
-Tesó , a hifi kicspta a biztosítékod és..Öö.. Megzavartam valamit? - Kérdezte a "megmentőm" miközben zseblámpályával egyenesen a szemembe világított. Mielőtt mondhattam volna valamit is , Bieber megelőzött.:
-Nem , dehogy. Hoztam játszótársat. - Magyarázta gúnyos mosolyával miközben rám mutatott. Csak néztem , de a szemeimmel képes lettem volna megölni. Mit is tehettem volna , mikor egy pillanatra sem engedett el. Hallottam ahogy közelednek a többiek , majd valaki sikeresen felkapcsolja a villanyt. Bieber elindult a kanapé felé , persze húzott maga után. Mikor meglátták hogy kit is kozott , nagy vigyor ült mindegyikük arcára.
-Cica! Tudtam hogy nem bírod ki nélkülünk. - Nyugtázta el magának az egyik. 
-Jaj édes , hol hagytad a mosolyod? - Gúnyolódott a másik. Szörnyen éreztem magam köztük. Más lányok kinézetén csúfolódtak. Undorodom ettől. Már szinte teljesen részeg volt mind , Bieber tűnt a legjózanabbnak. Egy váratlan pillanatban azonban megszólalt.
-Rune , ígyál te is! - Nyomott a kezembe egy üveg vodkát.
-Nem szoktam inni , kösz de nem. - Adtam vissza a kezébe , amitől megint ideges lett.
-Iszol. - Nyomta újra a kezembe , majd tolta volna a számhoz amit nem hagytam.
-Nem kell a segítséged , megy egyedül is. - Vágtam oda , majd meghúztam az üveget. Nem kellett volna. Még soha nem ittam vodkát. Nem is voltam részeg. Úgy ittam mint a vizet. Nagyon megütött , teljesen eltompult minden körülöttem. Olyan volt , mint mikor nem te irányítod a saját tested. Láttam , hallottam , éreztem mindent , de nem értettem. Twist-el nagyon sokat beszéltem. Nem tudom miről , szinte mindenről. Átkarolt , és én a vállára hajtottam a fejem. Olyan volt , mint egy barát. Pedig most ismertem meg. Justin szemei vér vörösek , kitágult pupillái pedig irreálisan nagyok voltak. Láttam ahogy egész este engem nézett. Akaratlanul is kimásztam Twist kezei közül , majd oda mentem Bieberhez , hogy megkérdezzem , mi a baja. Ott ült a konyhapultnál. 
-Jól vagy? - Kérdeztem "hihetetlenül kedvesen".
-Ja , csak fáj a fejem. - Válaszolta egyhangúan.
-Miért mentél el , mikor Twist odaült mellém? - Tettem fel újra egy kérdést.
-Láttam hogy jól szórakoztok. - Mondta kis gúnnyal a hangjában.
-De téged nem is érdekellek. Vagyis úgy kezelsz mint egy senkit. Sőt , nem , mert belém kötsz. - Böktem meg , mire elmosolyodott. 
-Esmee , sok mindent nem tudsz. De nagyon is érdekelsz , de nem értheted ezt. Egyszer megérted. - Magyarázta meg , amit inkább nem is veséztem tovább.
-Te Esmee-nek hívtál! Mi van veled? - Nevettem fel.
-Nem ez a neved? - Mosolygott , mire csak bólintottam egyet.
Az este további részében még sokféle italt adtak , én tudtomon kívül csak ittam és ittam. Nem emlékszem többre. Reggel nem a saját ágyamban ébredtem. És nem is egyedül. Bieber ült az ágyon engem nézve , majd megszólalt.

-Imádom hogy ilyen naív vagy. - Ült nagy vigyor az arcára.
-Mi történt? - Értetlenkedtem.
-Hát tudod , csak megismertelek kívülről-beülről. - Röhögött gúnyosan , amitől nagyon dühös lettem. Bemostam neki egy hatalmasat , hogy viszonozzam kedvességét. Akkorát ütöttem , hogy az orra is elkezdett vérezni. Egy jobb boxmeccshez hasonló szituációba kerültem.

Utánna persze nagyon megbántam. Egyből rohantam a szobámba , majd magamrazárva az ajtót úvatosan lecsúsztam a földig. Sírtam. Nem csak a fájdalomtól , ami a kezemet járta át az ütéstől , hanem attól , hogy én elhittem hogy változhat. Nem ütöttem meg még egy embert sem így. Nem vagyok büszke magamra. 

ÉÉÉÉÉÉÉÉÉÉÉÉÉÉÉÉÉÉS ITTVAN! Hihetetlenek vagytok , szóhoz sem jutok! Annyi pozitív visszajelzést kapok , hogy az már lehetetlen! Naponta írom a részeket , és ti egyből kommenteltek! <3 uramisten nagyon nagyon nagyonszépen köszönöm ezt az egészet! 5 komi és jön az új rész! <3 <3 NAGYON SZERETLEK TITEKET!! <33 Ja és ha szeretnétek kérdezni , a blogról , vagy bármiről akkor itt az ASK.FM címem. http://ask.fm/Fhanncii !! :3 LEGYETEK JÓK! <3

"Cica"

Az első estém egyedül , összezárva ezzel a bunkóval. Valami haverjai lehetnek itt , mert a hangos zene ellenére hallom a viháncolásukat. Unatkozom. Ilyenkor már nem gyakorlok , az már délelőtt megvolt. Tanulni ma nemfogok , hisz péntek van. Áthívok valakit , legalább nem leszek "egyedül". Van egy barátnőm , Mitchelle. Őrült , de mégis ő áll a legközelebb hozzám. Mindent tud mindenkiről , és mindenki tudja hogy ő ki. Mitch egy nagyon pozitív ember. A legrosszabb napjaimon is képes mosolyt csalni az arcomra. Tegnap jött haza , és egyből felhívott hogy találkozni akar. Gondoltam ha eljön , vele ki tudom beszélni minden bajomat. 

8:55pm , Friday

Mondtam neki , hogy ne csengessen , csak csörgessen meg , és kimegyek elé. Az szobámban sétálgattam fel alá , mikor megszólalt a telefonom. Egyből vigyázba pattantam. Óvatosan a kilincsre tettem a kezemet , hogy az ne nyomódjon le A szívem a torkomban dobogott. Valamiért mostanában akárhányszor ki kell jönnöm a szobámból mindig ez az érzés fog el. Egy nagy lélegzetvétel után lenyomtam a kilincset és kisétáltam a biztonságos zónából. Lassan , és halkan ereszkedtem le a lépcsőn , persze a lépcső mégis ösze vissza nyikorgott. Egyből oda is kapták a fejüket. Innen már úgyis mindegy , lehajtott fejjel suhantam át az emberek mellett , akik alaposan végigmértek.
-Justin , csak nem az új csajod? 
-Hú de megismerném közelebbről.
-Cica , van kedved egy kis játékhoz? - Szólongattak gúnyosan , de hagytam hogy a megjegyzések elsuhanjanak a fülem mögött. Justin persze egyből reagált.
-Még hogy ez? Neröhögtess.
-Pedig a helyedben én kihasználnám. - Tette hozzá az egyik , majd nagy vigyorral a képén stírölte a hátsómat. Igyekeztem nem figyelni a szavaikra , és ajtót nyitottam. 
-Mitch , gyere be , és ne nézz rá egyikre se. - Parancsoltam. ÉS mielőtt kimondta volna , hogy De.. , gyorsan megragadtam a kezét és behúztam egyenest a lépcsőig. Persze nem állták meg a bentiek , hogy szónélkül elmenjünk mellettük.
-Mivan , hoztad a játszópajtit is? - Lökte oda  valamelyik.
-Ja , csak nem neked. - Válaszoltam , gúnyosan , amire Bieber persze egyből felhajtotta a fejét.
-Rune , csak ne hagyd nyitva az ajtódat. - Kacsintott megynerő mosolyával.
-Ne aggódj miatta. Mosolyogtam vissza. Azzal Mitchellel a kezemben siettem fel a szobámba.
-Te szent isten. Az Justin Bieber volt a nappalidban? - Faggatott majd szívinfarktust kapva a "látványtól".
-Hívd csak Biebernek. Nem érdemli meg hogy az egész nevére pazarold az idődet. - Nyugtattam meg.
-Te nem tudod mit csinálsz! Őrült vagy! Ő egy isten. - Röhögte el magát.
-Ja , a seggfejeké. - Vetettem oda neki , mire már én is önkénytelenül felhorkantottam. Isten vagyok. 

Ezután mindent átbeszéltünk , és körülbelül fél 1 lehetett mire felkeltünk az ágyamról. Mikor leértünk egy árva lélek sem volt a nappaliban. Gondoltam besokalltak. Kikísértem Mitch-t , majd megvártam míg elér a az utca másik felére. Persze az nem kerülhette el a figyelmemet , hogy a kocsik még most is ott álltak a házunk előtt. Gyorsan befutottam az ajtón , és becsukva magam után felsóhajtottam megnyugodva. Talán nem kellett volna ekkora zajt csapnom......

 Hát ez a rész kicsit rövidre sikerült , de remélem tetszik majd. Sietnem kellett , de a következő hosszabb lesz.:) addigis kommentelni ér  , 4 után kövi , és puszii ;* <3 xoxo

Seggfej

Esmee Rune

A kanapén ébredtem. Hogy hogy kerültem ide? Azt nemtudom. A tegnap este nagyon homályos. Az utolsó emlékem az amikor a kilincsemet fogva vitatkoztam magammal , hogy kimenjek-e. Gondolom kimentem. Kezemmel megragadva a kanapé támláját próbáltam húzóckodni felfelé. Nagy szenvedések árán sikerült felülnöm. Viszont a fejem annyira fáj , hogy alig tudok mozogni. Vajon mit műveltem? Remélem nem voltam részeg. Mély gondolatamenetemből a csengő rázott ki. Nagy erőlködésekkel , de kikászálódtam a kanapéról , majd az ajtóhoz jutva ki is nyitottam azt.

-Anya? - Kérdeztem meglepetten a ajtóban állótól.

-Drágám. Engedj be , mindjárt elondok mindent. - Magyarázta , amit én egy bólintással nyugtáztam. Leült a kanapéra , majd elkezdte finoman ütni a mellette lévő részt hogy üljek oda.

-Kincsem , azért kellett eljönnöm , mert apádat megkérték hogy maradjon még egy szezont ,  vagyis csak augusztusban érünk haza. - Jelentette ki , amitől én persze egyből kiakadtam.

-Mi? Anya ezt nem...

-Kicsim , nem lesz semmi baj , azért jöttem , mert apád úgy állapodott meg , hogy a húgod kap kezelést az egész út alatt. Így érte jöttem. Tudom , hogy most nagyon szeretnél vele lenni , és ez kölcsönös , de nem tehetem hogy ölbe tett kézzel hagyjam , hogy elvegyék tőle a gyógyulás lehetőségét. Tudom , hogy te nem tudnád elvinni minden nap , ezért is döntöttünk így. Kérlek ne haragudj. - Fejtette ki , amit már első szavától kezdve értettem és felfogtam. Tudtam , hogy van esély  , hogy nem látom már többet. Ő napról napra él. De be kell látnom , így lesz a legjobb. Egy hatalmas sóhaj után beszélni kezdtem.

-De bármi történik telefonáltok. Egy héten minimum kétszer felhívtok. - Adtam ki a parancsot , ami után egy kis mosoly hagyta el mindkettőnk száját. Hihetetlenül fog hiányozni. Rossz lesz nélküle , de tudom hogy neki erre van most szüksége , nem csak rám.

-Tudod , hogy nem bírja a hangod nélkül egy napig sem. - Nevetett fel anya , amire büszkén emeltem a fejem. 

Miután átbeszéltünk mindent anya felment és megbeszélte Taliaval is. Mikor végeztek , én is csatlakoztam segíteni , persze Tal egy pillanatra sem engedett el. Kiválogattam a legszebb ruháit , majd a tetjére tettem a kedvenc könyvét , amit akárhányszor hallott , még soha nem unta meg. 

-A gép 6-kor indul. A taxi pedig 5-re jön ide. - Vázolta fel anyu.

-Akkor levisszük a cuccokat , és még van három óránk. - Mosolyodtam fel , mire Talia is.

-Öt előtt 5 perccel legyetek a nappaliban , addig akár ki is mehettek az udvarra vagy nemtudom. - Magyarázta , mint valami idegenvezető.

-Anya , tudjuk hogy megy ez , addig szerintem TV-zünk meg beszélgetünk. Amúgy is ezt csináltuk volna kettesben.

-Tényleg , hogy van Justin? - Értetlenkedett.

-Anya , nem tudom hol van Bieber , nincs rámszorulva. - Fejeztem ki nemtetszésemet anyámnak.

-Na , azért ő volt a nagy szerelmed régen. Mi történt veled? - Faggatott , amire kicsit idegesen bele is kezdtem.

-Velem?Tudod , azóta a "szerelmem" egy seggfej lett , aki azthiszi hogy mindenki a lába előtt hever. Egyébként meg ízléstelen , bunkó , és neveletlen. - Keresgettem a megfelelő szavakat.

-Nem értelek titeket. - Mormogta anyu , aztán beültünk a TV- elé. 

Mire ránéztem az órára az már 16:58-at mutatott. Megböködtem anyut , majd az órára mutattam , amire ő egyből felpattant. 

Tal , mennünk kell! - Kiáltott fel anyu , mire ő próbált lekászálódni kényelmes pozíciójából. Persze egyből megszorította a kezemet.

Gyere édes. - Nyújtottam másik kezem is , és lesegítettem. Kiérve a ház elé megöleltem anyut , majd Talia következett.

-Esmee , nagyon vigyázz magadra. Nagyon szeretlek! - Súgta a fülembe , amitől kezeim akaratlanul is megindultak. Szorosan átöleltem , majd egy könnycsepp kíséretében egy hatalmas puszit nyomtam az arcára.

-Vigyázok , és énis szeretlek! Vigyázz magadra , és anyuékra is! - Súgtam vissza.

Elindultunk a taxihoz , segítettem betenni a bőröndöket. Becsuktam az ajtajukat , majd arrébb álltam , hogy kocsi el tudjon indulni. Integettem nekik , és megvártam , míg kiérnek  az utcából. Épp indultam volna vissza , mikor egy ismerős hang szólt a hátam mögül.:

-Csak egyedül cica? Nem fész? - Kérdezte gúnyosan Bieber.

-Nem. - Jelentettem ki.

-Tegnap is ezt mondtad. - Nevetett fel , amikor el kezdtem gondolkodni.

-Várj , te miről beszélsz? Te mit tudsz a tegnapról? - Faggattam értetlenkedve , miközben neki mosoly ült az arcára.

-Szóval nem emlékszel? Semmire? - Nevetett.

-Mit műveltél? - Faggattam tovább.

-Azt nem mondom el. Elég ha annyit tudsz hogy velem nem szórakozhatsz. - Mondta , majd elsétált mellettem egyenesen a ház felé.

-Hogy te mekkora egy seggfej vagy Bieber! - Szóltam utánna.

-Mit mondtál? - Fordult vissza.

-Jól hallottad. - Feleseltem. Elég idegesen indult felém  , majd  erősen megszorította a karomat.

-Rune , most kezdődik csak igazán a móka. - Nevetett fel gúnyosan , majd hozzátette - Csak vigyázz magadra. Azzal elengedte a karom , ami már lila volt a szorításától.

Sziasztooooook!:3 Hatalmasak vagytok!! Nagyon szépen köszönöm a kommenteket , hihetetlen hálás vagyok! 4 komi és követkeező! Addigis itt egy meglepi!:)  http://www.youtube.com/watch?v=9nIkNPle8RI&feature=youtu.be