"Cica"

Az első estém egyedül , összezárva ezzel a bunkóval. Valami haverjai lehetnek itt , mert a hangos zene ellenére hallom a viháncolásukat. Unatkozom. Ilyenkor már nem gyakorlok , az már délelőtt megvolt. Tanulni ma nemfogok , hisz péntek van. Áthívok valakit , legalább nem leszek "egyedül". Van egy barátnőm , Mitchelle. Őrült , de mégis ő áll a legközelebb hozzám. Mindent tud mindenkiről , és mindenki tudja hogy ő ki. Mitch egy nagyon pozitív ember. A legrosszabb napjaimon is képes mosolyt csalni az arcomra. Tegnap jött haza , és egyből felhívott hogy találkozni akar. Gondoltam ha eljön , vele ki tudom beszélni minden bajomat. 

8:55pm , Friday

Mondtam neki , hogy ne csengessen , csak csörgessen meg , és kimegyek elé. Az szobámban sétálgattam fel alá , mikor megszólalt a telefonom. Egyből vigyázba pattantam. Óvatosan a kilincsre tettem a kezemet , hogy az ne nyomódjon le A szívem a torkomban dobogott. Valamiért mostanában akárhányszor ki kell jönnöm a szobámból mindig ez az érzés fog el. Egy nagy lélegzetvétel után lenyomtam a kilincset és kisétáltam a biztonságos zónából. Lassan , és halkan ereszkedtem le a lépcsőn , persze a lépcső mégis ösze vissza nyikorgott. Egyből oda is kapták a fejüket. Innen már úgyis mindegy , lehajtott fejjel suhantam át az emberek mellett , akik alaposan végigmértek.
-Justin , csak nem az új csajod? 
-Hú de megismerném közelebbről.
-Cica , van kedved egy kis játékhoz? - Szólongattak gúnyosan , de hagytam hogy a megjegyzések elsuhanjanak a fülem mögött. Justin persze egyből reagált.
-Még hogy ez? Neröhögtess.
-Pedig a helyedben én kihasználnám. - Tette hozzá az egyik , majd nagy vigyorral a képén stírölte a hátsómat. Igyekeztem nem figyelni a szavaikra , és ajtót nyitottam. 
-Mitch , gyere be , és ne nézz rá egyikre se. - Parancsoltam. ÉS mielőtt kimondta volna , hogy De.. , gyorsan megragadtam a kezét és behúztam egyenest a lépcsőig. Persze nem állták meg a bentiek , hogy szónélkül elmenjünk mellettük.
-Mivan , hoztad a játszópajtit is? - Lökte oda  valamelyik.
-Ja , csak nem neked. - Válaszoltam , gúnyosan , amire Bieber persze egyből felhajtotta a fejét.
-Rune , csak ne hagyd nyitva az ajtódat. - Kacsintott megynerő mosolyával.
-Ne aggódj miatta. Mosolyogtam vissza. Azzal Mitchellel a kezemben siettem fel a szobámba.
-Te szent isten. Az Justin Bieber volt a nappalidban? - Faggatott majd szívinfarktust kapva a "látványtól".
-Hívd csak Biebernek. Nem érdemli meg hogy az egész nevére pazarold az idődet. - Nyugtattam meg.
-Te nem tudod mit csinálsz! Őrült vagy! Ő egy isten. - Röhögte el magát.
-Ja , a seggfejeké. - Vetettem oda neki , mire már én is önkénytelenül felhorkantottam. Isten vagyok. 

Ezután mindent átbeszéltünk , és körülbelül fél 1 lehetett mire felkeltünk az ágyamról. Mikor leértünk egy árva lélek sem volt a nappaliban. Gondoltam besokalltak. Kikísértem Mitch-t , majd megvártam míg elér a az utca másik felére. Persze az nem kerülhette el a figyelmemet , hogy a kocsik még most is ott álltak a házunk előtt. Gyorsan befutottam az ajtón , és becsukva magam után felsóhajtottam megnyugodva. Talán nem kellett volna ekkora zajt csapnom......

 Hát ez a rész kicsit rövidre sikerült , de remélem tetszik majd. Sietnem kellett , de a következő hosszabb lesz.:) addigis kommentelni ér  , 4 után kövi , és puszii ;* <3 xoxo