Boldog

Sziasztok! Először is hazaérkeztem sikeresen.:)  Másodszor nagyon sajnálom hogy nem hoztam rész , de a próbáim miatt semmi időm nem volt. Most ramálem feldobom a napotok , és tetszeni fog a rész! Nagyon hiányzott a támogatásotok , amit még mindig nem tudok elégszer megköszönni! Hihetetlen hálás vagyok hogy ilyen megértőek vagytok velem szemben! Tényleg nagyon nagyon köszönöm.:) 

Napló
16/07/13
"Ma van egy hete hogy hazajöttem a korházból. A szüleim persze tudomást szereztek róla , és egyből pszichológushoz küldtek volna , amire persze nem-et mondtam. Sajnos nem akarják elhinni hogy baleset volt. Bár a körülményeket tekintve énsem hinném el a helyükben. Vicces de ebben a pár napban rengeteget változtam. Nem is tudom igazán hogy mit akarok. Eddig semmi más nem lebegett a szemem előtt mint egy sikeres karrier. De most már sok minden. 17 éves vagyok. De belül úgyérzem mintha már felnőtt lennék. A gyermekkorom csak egy előképző volt a felnőtté váláshoz. Nem buliztam , nem próbáltam ki semmi őrültséget , nem élvezhettem az élet másik oldalát. Most viszont úgy érzem , ha nem élem ki magam , akkor nem leszek sikeres. Nem adom fel a zongorát. Az eszembe sem jutott. De úgy döntöttem hogy nem szeretnék tizenévesen úgy viselkedni mint egy felnőtt. Csak most lettem 17. Alig egy hónapja. Mikor elmondtam a szüleimnek mit gondolok nem repestek igazán. Apa nem fogadta jól. Azt mondta , ha ezt akarom tegyem ezt. De lehet hogy a legjobb lehetőségemet vesztem el. Nem akart visszatartani , mert szeret. De azt mondta,  hogy ettől függetlenül ne mondjak le a zenéről. Nem is akartam. Csak szeretnék időt. Időt magamnak , időt nekik , nekem. És persze itt a húgom is. Nem tudom , meddig fog még köztünk maradni , és nem tudom , mit fogok tenni ha elmegy. Ő a leginspirálóbb ember az életemben. Sokszor fut át a fejemen ez a gondolat , de próbálom gyorsan kiverni a fejemből."


Szóval reggel van. Ma még nem láttam Mr. Tökélyt , így egész jól indul a napom. Az "új egyéniségem" egész jól elvan vele , nem hagyja magát , és úgy tesz mint ő. Egyre jobban élvezem. Úgy érzem , most én vagyok  a főnök. Viszont kezdek éhes lenni. Le kéne mennem , de a lábam visszahúz az ágyba. Bár ha már azzal szenvedtem hogy felkeljek , akkor inkább megmozdulok.

Dobtam egyet a hajamon , majd elindultam. A szobámból kiérve omlett illat csapta meg az orrom. Ettől nagyon megéheztem , így tempóztam lefelé hogy eljussak az illat forrásához. Óvatosan beléptem , majd az aztalnál ülő Justinon akadt meg a tekintetem. Egy szál alsógatyában ült a széken , és valamiért ma kifejezetten tetszett a megjelenése. Kis mosollyal az arcomon levettem róla szemeim , majd megindultam a hűtő felé. Mikor észrevett csak egy mosollyal nyugtázta , hogy neki is tetszik az öltözékem. Egy franciabugyi és egy melltartó fedte csak a testem. De nyár volt , és gondoltam ha fürdőruha lenne rajtam az is éppen ennyit takarna. Egy hatalmas ásítás hagyta el a számat. Még nem igazán keltem fel. A hűtőbe nyúlva kiemeltem onnan a tejet , és letettem a pultra a gabonapehely mellé. Már csak a tál és az evőeszköz hiányzott , amiért le kellett hajolnom egy kicsit. Éreztem ahogy a hátam mögött ülő Bieber tekintete a hátsómra szegeződik , majd egy apró nyögés hagyja el a száját. 

-Szóval Justin , finom az omlett? - Szegeztem neki a kérdést.

-Ó , nagyon. Persze szép ez a konyha is. Tudod , a bútorok , a fe.. fedők az edényeken , meg minden. - Válaszolt nagy mosolyra húzva a száját.

-Ó ez akkor most bók volt ugye? - Szegeztem rá a tekintetem. 

-Talán. - Válaszolt. Valahogy ma egész kedves volt. Leültem mellé , békésen reggeliztünk. Nagyon furcsa volt.  Egy váratlan pillanatban azomban megtörte a csendet. 

-Nincs kedved valamihez? Mondjuk egy bulihoz este? Meg elmehetnénk valahova mert unatkozom. - Hajtotta le a feját mielőtt még ránézhettem volna.

-Azthiszem ..Oké. Végülis úgyis csak unatkoztam volna. - Hajtottam le én is a fejemet. Úgy éreztem , mind kettem kicsit zavarban vagyunk , de nem is értettem miért. Elindultam felfelé , mert ha már délután nem lesz időm , most gyakorlok. Mégcsak fél hét van. Nyáron ilyenkor a normális emberek alszanak. Én gyakorlok. Kicsit jobb így , mert most nem kell hajtanom amiatt hogy felvegyenek.

"Minden művészet egyazon forrásból ered." - Liszt

Mióta leültem a zongora elé , csak Justin jár a fejemben. Felkavar , mikor azt mondja hogy érdeklem ,  közben viszont átnéz rajtam. Úgy tesz , mint aki fél. Ezekkel az érzésekkel a fejemben a dallam mint egy sóhaj áradt szét egész testemben. Minden izmom beleremegett. Olyan volt , mint egy elsó csók. A legjobb , és legigazabb. Őszintén boldog voltam , a nyár eleje óta most először. Mint a lány , aki most megy először randevúra. A dallamot egy apró nyikorgás zavarta meg , de próbáltam úgy tenni , mint aki nem hallja. Tudtam hogy valaki ott áll az ajtóban , de mint már mondtam , egy dallamot nem lehet abbahagyni befejezetlenül. Nagyon belemerültem , és hallotam , ahogy az idegen az ajtóból az ágyig oson és leül. Mosolyra húztam a szám mikor szemem sarkából Justint pillantottam meg. Kezeim egyre erősebben ütötték a billentyűket. Minden érzésemet elmondta ez a dal , az egyik kedvencem Liszt. Mikor először hallottam talán 10 éves lehettem. Tudtam , hogy egyszer majd énis úgy fogom eljátszani mint a férfi a zongoránál , az apám. Sokszor gondolkodtam , mit fogok tenni , ha kiszeretek a zenéből. De kis idővel rájöttem hogy ez lehetetlen. A zene az én levegőm. Nélküle nincs okom felébredni. Nélküle üresnek érzem a napjaim. Mindent el mondhatok vele. Szavak nélkül a zenével a legfelemelőbb "beszélni". Lehet hogy ez nem pop , rock , nem rap , nem egy hímnusz. De nekem mégis olyan. Nincs ahhoz fogható érzés mikor a kezedre nem ügyelve , a kottára nem nézve a szívedből játszol. Ez az igazi zene. Nem az , amit úgy játszol hogy másnak feleljen meg , hanem az amit magadnak játszol. Meg kell becsülnöd ha van hozzá érzéked , mert sokan tudnának ölni ezért. És most mégis felemel , hogy Justin Bieber engem hallgat. Pedig őt mindenki ismeri , és már most beírta magát a történelembe , amiért nagyon becsülöm. Bár nehéz kiismerni , úgyérzem meg tudom érteni. Ez nem egyszerű. Kidolgozza minden percét , és neki sem volt gyerekkora. De bármennyire is  más a zene amit képvisel , ő is csak egy ember. Egy ember hatalmas tehetséggel. Neki megadatott hogy ennyien szeressék , és tudom , hogy nem ilyen. Nem az akit nekem mutat. Tudom hogy hatalmas a szíve , és a zenéjével ezt tagadni sem tudja. Becsülöm , de ő engem nem. Pedig én nem adtam rá okot. Remélem , tud változni. Igazából nem is kell változnia , csak legyen önmaga. Az igazi Justin Bieber. Az igazi , akit én ismertem. Az igazi , akit a barátai ismertek. Akivel volt egy fakuckóm , és akivel elterveztünk hogy ott fogunk élni örökre. Aki mindig ott állt az ablakom előtt és várta hogy kimenjek. Akivel őszintén nevettem. Akit igazán szerettem. Aki megvédett , ha bántottak. Aki kiállt a saját igaza mellett. Míg ezek a szavak kószáltak a fejemben , a dallam lassan elhalkult , a újjaim most már óvatosan nyomták le a billentyűket. Az akkordok könnycseppekként csengtek a fülemben Minden hang mint egy-egy halk sóhaj nyelődött el a levegőben , majd csendben el is némult. Kezeimet óvatosan a lábaimra helyeztem , majd hátra fordultam.

-Nem is tudtam. - Akadt el a szava Justinnak majd folytatta - Ez gyönyörű volt.

-Köszönöm, , Liszt érdeme. - Mosolyodtam el a bók hallatán.

-Hogy csinálod? Ennyi érzelem egy dalban. Ez .. ez lehetetlen. - Fagatott.

Justin , hisz te is ezt csinálod. - Mosolyodtam el , majd folytattam - Ugyan ezt teszed. Csak amit te csinálsz a más. Ez klasszikus zene. Ez komolyabb érzelmeket tud előtörni az emberből. Bár sokaknak ez nem zene. A mai világban a jó zene a pop , a rock amit csak a fiatalok hallgatnak. Senkire nem erőltetik ezt. Én nagyon szeretem. Nem ehhez van szokva az ember. Ilyen egyszerű. De látod a te zenéd is érzelmes. Hiszv minden rajongódat ,eghatja ha énekled. - Magyaráztam meg neki mire elmosolyodott.

-Tudod , ne  hittem hogy te ilyen vagy. Hihetetlen tehetséges. Nagyon tetszett amit csináltál. Komolyan lenyűgözött. - Bókolt tovább majd megdörzsölte a szemét mint akinek belement valami.

-Te könnyezel? - Kérdeztem viccelve.

-Biztos csak belement valami. - Nevetett fel. - Most megyek , elugrok a stúdióba , majd jövök érted 3-ra. - Mondta tovább.

-Rendben. - Mosolyodtam el. Majd intett egyet , és kiment. Hallottam amikor becsukta az ajtót. Folytattam a gyakorlást.

Már fél kettő volt , így gondoltam nem ebédelek , inkább elékezdek készülődni. Bementem a fördőbe , majd egy jó félórás fürdőzés után kiszálltam. A hajamat megszárítottam , és kevés sminet tettem magamra. Visszamentem a szobámba és felöltöztem. a kezemre néztem , és megpillantottam a lila foltokat rajt , amiket Justin csinált. Kicsit fájt , és rossz volt visszagondolni azokra a pillanatokra. Miközben merengtem megszólalt a csengő. Tudtam , idő van. Gyorsan szaladtam lefelé , és már jöttem is ki az ajtón. Justin ott állt az autója mellett , és apró mosolyra húzta a száját mikor kiértem. Ezt énis viszonoztam.

Igazítottam egyet a hajamon , és elindultam felé..

Hát itt az új rész! Nagyon köszönöm a türelmeteket. Nagyon hálás vagyok. 6 komment után jön a következő! <3 Sokpuszi! :3