Hinni?

Az ajtó hatalmasatt csapódott. Az összes fény le volt kapcsolva a házban. Nem láttam semmit , így tapogatózva indultam meg az ajtótól. Hirtelen egy erős kart éreztem a derekamon. Nagyon erősen szorított , így menekülni sem tudtam. Pár pillanat néma csend után megszólalt.
-Még most sem félsz édes? - Kérdezte gúnyosan miközben meleg lehelletét a nyakamra fújta. Remegtem , és nem is mertem válaszolni. Csak álltam , és vártam mikor enged egy kicsit , hogy eltudjak szökni a kezei közül. De ő nem mozdult. Hatalmasat rántva rajtam megfordított. Szembe találtam magam vele. Bár nem láttam nagyon , tudtam hogy vészesen közel van hozzám. Éreztem , ahogy minden idege megfeszül.
-Kérdeztem valamit. - Mondta majd kifakadva a dühtől.
-Félek. - Feleltem halkan. El akartam szökni a kezeiből. De lehetetlen volt. Annyira erősen szorított  , hogy éreztem ahogy az ereimben megállt a vér. Nagyon fájt a kezem.
-Helyes. - Éreztem ahogy a szája mosolyra kanyarodik. 

Pár másodperc síri csend után láttam , ahogy egy kis fénycsóva kezd cikázni a házban , majd egyre közelebb ér.
-Tesó , a hifi kicspta a biztosítékod és..Öö.. Megzavartam valamit? - Kérdezte a "megmentőm" miközben zseblámpályával egyenesen a szemembe világított. Mielőtt mondhattam volna valamit is , Bieber megelőzött.:
-Nem , dehogy. Hoztam játszótársat. - Magyarázta gúnyos mosolyával miközben rám mutatott. Csak néztem , de a szemeimmel képes lettem volna megölni. Mit is tehettem volna , mikor egy pillanatra sem engedett el. Hallottam ahogy közelednek a többiek , majd valaki sikeresen felkapcsolja a villanyt. Bieber elindult a kanapé felé , persze húzott maga után. Mikor meglátták hogy kit is kozott , nagy vigyor ült mindegyikük arcára.
-Cica! Tudtam hogy nem bírod ki nélkülünk. - Nyugtázta el magának az egyik. 
-Jaj édes , hol hagytad a mosolyod? - Gúnyolódott a másik. Szörnyen éreztem magam köztük. Más lányok kinézetén csúfolódtak. Undorodom ettől. Már szinte teljesen részeg volt mind , Bieber tűnt a legjózanabbnak. Egy váratlan pillanatban azonban megszólalt.
-Rune , ígyál te is! - Nyomott a kezembe egy üveg vodkát.
-Nem szoktam inni , kösz de nem. - Adtam vissza a kezébe , amitől megint ideges lett.
-Iszol. - Nyomta újra a kezembe , majd tolta volna a számhoz amit nem hagytam.
-Nem kell a segítséged , megy egyedül is. - Vágtam oda , majd meghúztam az üveget. Nem kellett volna. Még soha nem ittam vodkát. Nem is voltam részeg. Úgy ittam mint a vizet. Nagyon megütött , teljesen eltompult minden körülöttem. Olyan volt , mint mikor nem te irányítod a saját tested. Láttam , hallottam , éreztem mindent , de nem értettem. Twist-el nagyon sokat beszéltem. Nem tudom miről , szinte mindenről. Átkarolt , és én a vállára hajtottam a fejem. Olyan volt , mint egy barát. Pedig most ismertem meg. Justin szemei vér vörösek , kitágult pupillái pedig irreálisan nagyok voltak. Láttam ahogy egész este engem nézett. Akaratlanul is kimásztam Twist kezei közül , majd oda mentem Bieberhez , hogy megkérdezzem , mi a baja. Ott ült a konyhapultnál. 
-Jól vagy? - Kérdeztem "hihetetlenül kedvesen".
-Ja , csak fáj a fejem. - Válaszolta egyhangúan.
-Miért mentél el , mikor Twist odaült mellém? - Tettem fel újra egy kérdést.
-Láttam hogy jól szórakoztok. - Mondta kis gúnnyal a hangjában.
-De téged nem is érdekellek. Vagyis úgy kezelsz mint egy senkit. Sőt , nem , mert belém kötsz. - Böktem meg , mire elmosolyodott. 
-Esmee , sok mindent nem tudsz. De nagyon is érdekelsz , de nem értheted ezt. Egyszer megérted. - Magyarázta meg , amit inkább nem is veséztem tovább.
-Te Esmee-nek hívtál! Mi van veled? - Nevettem fel.
-Nem ez a neved? - Mosolygott , mire csak bólintottam egyet.
Az este további részében még sokféle italt adtak , én tudtomon kívül csak ittam és ittam. Nem emlékszem többre. Reggel nem a saját ágyamban ébredtem. És nem is egyedül. Bieber ült az ágyon engem nézve , majd megszólalt.

-Imádom hogy ilyen naív vagy. - Ült nagy vigyor az arcára.
-Mi történt? - Értetlenkedtem.
-Hát tudod , csak megismertelek kívülről-beülről. - Röhögött gúnyosan , amitől nagyon dühös lettem. Bemostam neki egy hatalmasat , hogy viszonozzam kedvességét. Akkorát ütöttem , hogy az orra is elkezdett vérezni. Egy jobb boxmeccshez hasonló szituációba kerültem.

Utánna persze nagyon megbántam. Egyből rohantam a szobámba , majd magamrazárva az ajtót úvatosan lecsúsztam a földig. Sírtam. Nem csak a fájdalomtól , ami a kezemet járta át az ütéstől , hanem attól , hogy én elhittem hogy változhat. Nem ütöttem meg még egy embert sem így. Nem vagyok büszke magamra. 

ÉÉÉÉÉÉÉÉÉÉÉÉÉÉÉÉÉÉS ITTVAN! Hihetetlenek vagytok , szóhoz sem jutok! Annyi pozitív visszajelzést kapok , hogy az már lehetetlen! Naponta írom a részeket , és ti egyből kommenteltek! <3 uramisten nagyon nagyon nagyonszépen köszönöm ezt az egészet! 5 komi és jön az új rész! <3 <3 NAGYON SZERETLEK TITEKET!! <33 Ja és ha szeretnétek kérdezni , a blogról , vagy bármiről akkor itt az ASK.FM címem. http://ask.fm/Fhanncii !! :3 LEGYETEK JÓK! <3