Emlékek

Először is , nagyon szépen köszönök mindent , hihetetlen hálás vagyok mindezért. Egy álmom vált valóra , hogy írhatok , így most egy szép részt hoztam , ami nagyon remélem hogy tetszik. Jó olvasást , és 5 komment után jön az új rész. HIHETETLENEK VAGYTOK mégegyszer , nagyonszépen köszönök mindent. <3









A tegnapot a szobámba zárkózva , sírással töltöttem. A szemeim mára már hatalmasra dagadtak , és vér vörösek voltak. Szerintem be is lázasodtam. Nem baj , ma is gyakorolnom kell. Nem hagyhatok ki egy napot sem hiszen bekerültem a fősulira. Ha a felvételim is sikerül , akkor nem kell aggódnom. De addig mindennap ha rossz ha nem , oda kell ülnöm a zongora elé. Tudom , ez nagyon erőltettett és ostoba gondolkodás. De beválik. Minden nappal egyre jobbnak érzem magam , és mindig képes vagyok a gyakorlással levezetni a feszültségem. Bár ha ezt a pár napot szeretném elfelejteni , egy hétig is ülhetnék itt , akkor sem változna semmi.

Napló

08/07/13

"Csalódtam benne. Amiket mondott azok felkavartak. Sohasem adtam oda magam még egy fiúnak sem. Mindig is egy különleges fiúra vártam. Justin is ilyen volt. De megváltozott. Nem akartam bántani , de már nem tudom hogy fogom-e valaha szeretni. Rohan a világunk. Emberek születnek , és emberek hallnak meg. Hogy mit akarok én? A múltamat. A szép gyermekkorom , a régi  barátaim , és életem. Azt akarom , hogy Justin újra őszintén nevessen , hogy a húgomat lássthassam felnőni. Azt akarom hogy az apám újra a lányaként szeressen , nem a trófeájakánt. Ha mindez nem változott volna meg , talán még ma is szeretném." - Írtam le rég nem látott naplómba.  Sokat segített a délelőtti gyakorlás és ez is. Keresek valami gyógyszert , mert megőrít ez a láz. Kívülről ráz a hideg , belűl viszont éget. Most már a nemfélve semmitől indultam ki a szobámból. Erősen szédültem , s a csontjaim mindtha nem is tartottak volna meg. Minden mozdulatom fájdalmas volt. A szemeim nem birtak kinyílni , csak résnyire. Alíg láttam. Csak foltokban. Láttam ahogy egy alak megy le a lépcsőn. Gyanítottam hogy Justin. Hiszen ki lehetne az rajta kívül. Lehajtva a fejemet követtem. Kicsit tisztult a látkép. Egész jól láttam mindent. Ám amikor szembekerültem  dühös tekintetével , és betört orrával , megint elöntött a megbánás. Minden erőmmel azon voltam hogy kimondom , de hang nem jött a torkomból. Több próbálkozás után végül kinyögtem. 

-Sajnálom. - Azzal könnyel telt szemekkel mentem el mellette , de éreztem hogy ő még mindig engem néz.

Találtam  valami gyógyszert , nemtudom pontosan mit. Gondoltam biztos jó a lázra , ezért habozás nélkül be is vettem. Mikor meg töröltem könnyes szemeimet akkor láttam meg a feliratot amin az állt.: Morfium tabletta.

Talia gyógyszerét vettem be , majd nagyon pánikba estem. Hirtelen kapkodtam minden fele hogy mit csináljak. Szörnyű volt hogy nincs ötletem. Pár másodperc múlva hátra fordultam , majd a közeledő Justin ideges tekintetében elveszve folyt a szemeimből újra a könny. Értetlenül nézett rám , aztán meglátta a kezemben lévő dobozt. Egyből ki is kapta onnan. Rohantam volna fel a szobámhoz , de nem jutottam odáig. Elkapta a kezemet , majd mondott valamit. Nem értettem. A hangok a környezetemben mind eltompúltak. Minden egyre homályosabb lett. A testem nem bírta tovább tartani magát. Összerogytam. Justin erős kezei közt landoltam. Nem tudtam mondani semmit , még láttam őt , és láttam az aggódó tekintetét , ahogy egyik kezével próbálja a bizonyára az orromból jövő vért letörölni. Tudtam , ez ő. Nem Bieber , aki bántott és megfélemlített. Nem , ez Justin , aki nem hagyná még most sem hogy bárki bántson.