Bátor

FIGYELEM! A BEJEGYZÉS EZEN RÉSZEBEN TRÁGÁR SZAVAK VANNAK! OLVASD FELELŐÉGGEL! 


Rohantam ahogy csak tudtam. Nem érdekelt semmi , és senki. Vagyis csak egy dolog. Justin. Nem akartam , hogy újra meg kelljen mentenie. Nem akartam , hogy újra nekem essen bajom. Nekem kell most a talpamra állnom , és őt kell megvédenem. Apám nem hagyott volna békén , míg meg nem adom magam. A lábaim már kezdték feladni a harcot. Az erdő szélén , a semmi közepén , egyedül. Különleges érzés kerített magába. Mintha bátor lennék. Meg akartam találni az apám , hogy én magam intézzem el a problémákat. Egyenest az ellenkező irányba fordulva trappoltam vissza a házunkig. Tudtam , hogy Justin bajban van. Mielőtt a házunkhoz sétáltam volna , felhívtam Twistet , tudtam hogy most csak ő segíthet. 

-Lil? - Szóltam bele halkan a telefonba. 
-Es , te vagy az? - Kérdezte. 
-Igen. Figyelj , azt hiszem Justin hatalmas bajban van. A házunkhoz kell jönnöd , hozz segítséget. Az apám van minden mögött , ezért muszály bemennem. Siess. - Mondtam neki , majd mielőtt válaszolni tudott volna , letettem a telefont.
 A melltartómba rejtettem , nehogy rájöjjön hogy itt van nálam. Odarohantam a házhoz ,és az ajtót úgy csaptam ki , hogy majd kiszakadt a falból. 
-Hol van Justin? - Ordítottam rá a fotelben ülő férfira.
-Tudtam , hogy ide fogsz jönni. A barátod fennt van , épp a barátaimmal társalog. - Mosolyodott el gúnyosan.
-Te szemétláda! - Ordítottam rá , majd rohantam fel a szobájához. Ahogy kicsaptam az ajtót , egyből elszörnyedtem. Justin alig volt eszméleténél , testét vágások borították mindenhol. A két nagydarab férfi ismerős volt , nem tudtam honnan , de az egyikük felismert.

-Jaj édes , hát megint találkoztunk? Mikor utoljára láttalak a zsaruk vittek el. De most nincs itt se apuci , se anyuci , senkisem aki megvédjen. A barátodat most leckéztetem. - Közeledett idegesen a hatalmas fickó , majd egy hatalmas pofont adva a fölre taszított. - Legközelebb majd nem lesz ekkora szád , ribanc. - Köpött mellém.
-Inkább szúrnám magam agyon , mint hogy az ocsmány képeteket kelljen látnom. Undorító mocskok!- Ordítottam torkom szakadtából.

Rápillantottam Justinra , szememet egyből ellepték a könnyek. Mellkasa alig emelkedett. Tudtam , ez az egész az én saram. 

Gondolataiba merülve észre sem vettem , hogy a férfi újra csapást mért rám , majd csak a csattanást éreztem. Leborultam a földre , testem már nem bírt ellenálni. Hallottam ahogy belép Em.
-Elég lesz Ray , sokat kapott. Még szükségem van rá. - Hallottam , ahogy felnevet , majd megszakadt a kép.

Az ágyon fekve eszéltem fel , Kezeim összekulcsolva voltak a felej fölé erősítve. Nagyon húzta a karomat , de tudtam , nem szabad erre gondolnom , Justinnak szüksége van rám. Mellettem feküdt mostmár , halkan szuszogott , néha felsziszegett. Felém fordította a fejét , majd halkan odasúgott.
-Sajnálom Esmee , nem tudtam megállítani. Én csak..
-Justin ne beszélj. Meg fogunk menekülni , rendbejössz. Miattam ne aggódj , túl leszek ezen is. - Súgtam úvatosan a fülébe majd apró csókot próbáltam adni arcára. Nagy nehezen sikerült , ekkor léptek be a szobába. 
-Kicsim , most játszunk egy kicsit. Lehet hogy kicsit fájni fog , de hidd el , mi élvezni fogjuk. - Mosolygott gúnyosan Em.
-Nem vagyok , soha nem leszek a kicsid. Te sosem leszel az apám te rohadék. - Köptem neki a szavakat.
-Nem beszélünk így a szüleinkkel , drágám. Simította végig rideg kezét arcomon , majd hatalmas pofont adott.
-Nem vagy a szülőm te szemét. - Mosolyogtam rá.
-Ray , tanítsd meg kérlek , hogy nem szájaskodunk. - Mutatott a nagy fickóra.
-Nem kell kétszer mondanod főnők. - Mosolygott mocskos , kaján vigyorral a képén.
A ruhámat , mint egy papírt tépte le rólam. Próbáltam rugdosni , sikítani , hátha meghallja valamelyik szomszéd. Nem eresztett , erősebben szorított , amitől alig kaptam levegőt. 
-Fogd be a pofádat , ha nem akarod hogy a kis barátodnak nagyobb baja esssen. - Ordított rám. Szemem újra könnybe lábadt , majd könnyeim patakban kezdtek folyni az arcomon. A férfi teljesen rám mászott. Fogdosott , csókolgatott. Belém harapott , több helyen mély sebet ejtve a nyakamon . Irdatlanul fájt , de ha nem én , Justin fogja megbánni. Nem akarom elveszíteni. Ahogy a nagy melák próbálta levenni a melltartóm , a telefonom megcsúszott , és kiesett onnan.
-Mi a franc? - Állt meg Ray.
-Mi bajod van Ray? - Rivallt rá Em. 
-A ribancnál volt egy telefon. - Kapta fel.
-Kit hívtál fel? - Nézett rám Em. Csak bólogattam , mire odajött és a hajamat tépve ordított. - KIT HÍVTÁL FEL TE KURVA? 
-Senkit , esküszöm senkit. - Kiabáltam torkom szakadtából. Csak lihegtem könnyes szemekkel. A tökéletes időzítés most sem hagyott cserben. A távolból szirénát hallottam , tudtam , ide jönnek. 
-Ez ránk hívta a zsarukat! - Ordított a másik hústorony. Em ütni kezdett , az arcom már véres volt , de tudtam , megmenekültünk. Nem érdekelt mit tesz , lebukott.Kétségbe esettel próbált agyonverni , de mikor már hallotta ahogy betörik az ajtót , tudta , felesleges. Mire kettőt pislogtam , a rendőrök már a földre is terítették őket , Lil hozzánk sietett.
-Lil , segíts Justinnak , neki sörgősen orvosra van szüksége. - Suttogtam neki.
-Tiszta vér vagy! Neked is segítség kell gyorsan , orvost! - Kiáltottki az ajtón. 
-Köszönök mindent. - Mosolyogtam rá. 
-Nagyon bátor vagy , Esmee. - Simította végig kezét arcomon. Lassan lesütöttem a szemem , a hangok is eltompultak. 


SZIASZTOOOK! <3 NAGYON KÖSZÖNÖM A KOMMENTEKET , NE HARAGUDJATOK , HOGY MOST TUDTAM HOZNI A RÉSZT. SAJNOS KÉSZÜLNÖM KELL , EGY HÉT ÉS ÚJRA SULI. TUDJÁTOK HOGY NAGYON SZERETLEK TITEKET ÉS NAGYON HÁLÁS VAGYOK MINDEZÉRT! EZT TI CSINÁLTÁTOK! TI MIATTATOK ÍROK! KÖSZÖNÖM! <3