2014. április 11., péntek

Ég veled!

Justin aggódó tekintettel nézett rám , miközben igazából még fel sem fogtam mit mondott. Pár másodperc múlva feleszméltem.
-Ööö, hát, persze! Úgyértem, igen. Igen! - Fújtattam.
-Komolyan? - Nézett rám még mindig aggódóan.
-Igen. Komolyan! - Mosolyodtam rá. Hirtelen a nyakamba esett, és alig akart elengedni. - Ahhh, édes, eressz  el kérlek, nemkapok levegőt. A tüdőmön könyökölsz. - Hörögtem.
-Jézusom , neharagudj. - Engedett el.
-És mikor indulunk? - Kezdtem érdeklődni.
-Hát , szóval.. Holnap reggel. - Hajtotta le a fejét. A szemeim óriásra kerekedtek.
-Mi? De Justin , már 6 óra van! Hogy pakolok el annyi cuccot? - Rivalltam rá kétségbe esetten.
-Segítek. Menjünk. - Kötötte be újra övét , majd a következő pillanatban már újra az úton haladtunk.
-Remélem tudod , hogy most apám nagyon dühös rám illetve rád , ezért nem szólhatok neki. Nem engedne el. Anyu el fog. - Feleltem idegesen.
-Ötletes. Én azt mondom , hogy visszajöttem pár cuccért. - Felelte. Az út tövábbi részében egész csendben voltunk. Mikor a házhoz értünk , Justinnal karöltve siettem a ház bejáratához. Mikor kinyitottam , apa épp nem volt ott. Anyu a nappaliban ült a tv előtt.
-Anyu , Justin eljött pár cuccáért remélem nem baj. - Jelentettem ki , majd halkan odasúgtam hogy beszélnem kell vele.
-Apád elment bowlingozni Barttal , és Lennel. Majd egy óra múlva jön. Mondjad , miért jöttetek igazából. - Felelte teljes tudatában annak , hogy más miatt jöttem vissza.
-Anya. Nagyon szeretlek titeket. De szeretném magam élni az életem. És szeretném látni a világot. A lényeg , hogy holnap elutazom Justinnal. Pontosabban Ázsiába megyek. - Jelentettem ki , mire teljesen elfehéredett. Nem jutott szóhoz vagy fél percig...
-Hú. Tudom , hogy felnőttél. És meg kell adnom a lehetőséget , hogy te dönts. Ha menni szeretnél , hát menj. Tapasztald meg , milyen ez. De tudd , hogy hihetetlenül fogsz hiányozni. Szeretném , ha felhívnál minden egyes nap , hogy tudjam hogy jól vagy. - Próbálta visszafojtani könnyeit. - Szeretlek Esmeralda. - Mondta , majd erősen zokogni kezdett.
-Anyu , nem örökre megyek! - Öleltem át szorosan. - Sietek haza! - Nyomtam puszit könnyes arcára , majd letörölgettem őket. Justin is megsímogatta a vállát , majd felmentünk a szobámba összepakolni. Hamar végeztünk , mert sietni akartam. Justin levitte a már kész bőröndöket a kocsijához. Fejemet a nyakába fúrtam , és az újjaimmal beletúrtam tökéletes hajába. Mielőtt elváltunk volna egymástól , apró puszit nyomott ajkaimra , majd a halkan a fülembe súgta:
"Holnap reggel jövök érted , babe."
Kezemet végígsimítva arcán elengedtem , majd még egy utolsó pillantást vetve rá megfordultam , és besétáltam. Leültem anyu mellé a kanapéra , majd megöleltem. Boldogan akartam elmenni , ezért még órákon át beszéltem anyával , és azthiszem , végülis boldogan mentünk el mindketten lepihenni. Mielőtt lefeküdtem volna , még elmentem venni egy forró zuhanyt , majd belebújtam a pizsamámba. Gyorsan megmostam a fogam , majd a pár méterre lévő ágyamba a szó szoros értelmében belezuhantam. Nem kellett fél perc sem , hogy álomba merüljek. Minden összekuszálódott gondolatom valahogy kisímult. Gyönyörű gondolataimból az ébresztőm rázott ki.Gyorsan lekapcsoltam , nehogy felébredjen apám. Hamar felöltöztem , a hajamat kiengedve hagytam. Alig látható sminkem egy kis púder és minimális szempillaspirál volt. Hamar kész voltam , gondoltam lemegyek még reggelizni. Anyu már lennt volt , és a szokásos kávéját itta. Gyorsan kiöntöttem egy tál müzlit , majd egy kis tejet. Fogtam egy kanalat és bele is kezdtem. Odamentem anyához.
-Apu még alszik , ugye? - Suttogtam a lehető leghallkabban.
-Igen. Tegnap későn ért haza. Bart meghívta őket pár körre. - Forgatta meg a szemeit. Kis ideig csendben voltunk , hamar megreggeliztem , majd betettem a tálat a mosogatóba.
-Anyu , lehozom a cuccom , Jus bármelyik pillanatban itt lehet. Mondtam , és egyenest a lépcső felé vettem az irányt. Óvatosan slasszoltam be a szobámba , majd a lehető legóvatosabban próbáltam levinni a cuccokat. Amint leértem , a telefonom már rezgett , tudtam hogy itt van Justin. Még egyszer megöleltem anyut , majd az ajtó felé indultam. Anya segített kinyitni , majd sietve indultunk az autóhoz. Justin illendően elköszönt anyutól , majd még gyorsan magamhoz rántottam én is. Miután elengedtem magamtól , beszálltam az autóba , még integettem , és dobtam felé egy puszit. Megvárta, míg kiálltunk. Mély levegőt véve Justin felé bólintottam , aki tudta , hogy most már tényleg indulhatunk. Lassan fordultunk , majd a gázba taposva elhagytuk az utcát. Még néztem ahogy anya besétál , majd teljes figyelmemet Justinnak szenteltem.


Sziasztok! Tudom , régen volt rész. Nagyon régen. Én nagyon sajnálom, de annyira kevés időm van, és nem tudom magam tartani a heti részekhez. Sajnálom tényleg, tudjátok hogy nagyon szeretlek titeket! Köszönettel tartozom azoknak, akik így is, mégis kitartottak/tartanak mellettem! Ihlet most nuku, de próbálom visszanyerni az erőmet.  


Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése