"Móka"

Ahogy leértem a lépcsőn , elképedten néztem végig mindenkin , persze ők is rajtam. A sok egészen Justin stílusára hajazó srác közül alig pár nézett ki normálisan. Volt a fiúk között két lány is. A koronát a csúcsra talán az tette fel , hogy a két hölgy egy szinte semmit nem takaró ruhában 'rángatózott' a hangos és számomra minősíthetetlen zenére.
Felmentem Justin szobájába , és elég erőteljesen dörömböltem az ajtaján. Egyből ki is nyitotta.
-Mit akarsz? - Vetette hozzám a szavakat.
-Még megkérdzed? Hogy gondoltad ezt? A húgom alszik , én pedig tanulni szeretnék. - Kiabáltam egyre magasabb hangon idegességem miatt.
-Anyád mit is mondott? Á , megvan. Én vigyázok rád , ami azt jelenti , hogy én vagyok a főnök. Te talán megkérhetsz , de nincs jogod ellenem szólni. Ha a húgod aludni akar , akkor tud is. Te meg tanulsz , ha akarsz , mit érdekel. Csak ne zavard a társaságom. - Világosított fel , amitől tisztábban láttam. Gondoltam , azért nem hagyom szó nélkül hogy megalázzon.
-Tudod , ez az én házam. Te egy vendég vagy itt. Én nem foglak kérni , amit akarok , azt megteszem. A húgom aludni fog , hidd el. Én pedig tanulni. Csak ne zavarj engem. - Parodizáltam ki , majd udvariasan kiléptem a szobájából , és egyenest a nappali felé vettem az irányt. Mikor lejöttem mindenki újrá rám fordította a figyelmét. Megfogtam a konektorban lévő kábelt , majd határozottan kirántottam onnan. A zene elhalgatott.
-Bocsi , de a bulinak vége , ez nem egy klub. Nyugodtan elmehettek , Justin biztosan megérti. - Jelentettem ki , azzal egy kis fújolás , és beszólások kíséretében mindenki elment. Biztosan végzett munkám után felmentem , majd a szobám felé vettem az irányt. Justin fusztráltan , és elég idegesen nézett ki az ajtaján egyenesen a szemembe , majd kezdte is.
-Mi a jó büdös francot csináltál?
-Csak megoldottam a problémáimat. Most már tudok tanulni , Talia is aludni , és a haverjaidat sem zavarom.  - Mosolyogtam rá kedvesen , ami még jobban húzta az idegeit.
-Csak hogy tudd , ezzel nincs vége. Mostantól nem leszek kedves és megértő veled. - Jelentette ki , mire elgondolkoztam: Mikor is volt kedves , és megértő?
Azzal még vetettem egy utolsó pillantást rá , és bevonultam a szobámba. Tanulásomba feledkezve aludtam el. Tal-t , sosem hagynám egyedül , ezért mióta anyuék elmentek nálam alszik. Pár napja elég rondán köhög , remélem nem lesz baja. Sajnos ,  mivel elég biztonságban érzem magam itthon , nem szoktam bezárni az ajtóm. Talán kivételesen be kellett volna zárnom , mert egy "rosszakaróm" úgy gondolta , jó móka lesz , ha ellop egy kis dobozt a szobámból. Csak hogy abban a dobozban egy hihetetlen erős fájdalom csinnapító volt Talia fájdalmaira. Reggel nagy ordításra ébredtem. Azonnal futottam oda a húgomhoz , aki nagyon sírt , de nem tudtam mi a baja. Nem láttam a dobozt. Általában be tudja venni egyedül is a gyógyszert ha fájdalma van , de sajnos nem találta. Láttam hogy az ajtóm résnyire nyitva van , így sejtettem mi is történt. Rögtön futottam Bieber ajtajához. Semmi kopogás nélkül berontottam és elkezdtem vele ordibálni.
Azonnal add vissza. - Mondtam idegesen , és dühösen.
Mit? - Kérdezte álszent mosollyal , ami kiverte nálam a biztosítékot.
-Azt a kib*szott gyógyszeres dobozt , amit elvettél a rohadt szekrényemről! - Ordítottam a képébe. Meglepetten nézett rám , majd megint felvette álszent mosolyát.
-Mit teszel meg érte? - Kérdezte még jobban húzva az idegeimet.
-Mit mondasz? Semmit. Örülj hogy nem pofozlak meg. - Vetettem oda neki úgy a szavakat , ahogy ő szokta nekem.
-Hát , talán odaadom , ha nem ellenkezel. - Válaszolta , majd egyre közelebb jött hozzám. Erősen megradgadta a karjaimat , majd magához rántott. Az ágyhoz húzott , majd le is lökött rá. Szerencsére elengedte a kezem , amivel hirtelen ellöktem magamtól , és a szekrényéről felkapva kifutottam a dobozzal a szobámba. Gyorsan magamra zártam az ajtót , majd Taliahoz mentem. Ott feküdt az ágyon , de a fájdalomtól mozogni sem tudott. Gyorsan szájába adtam a gyógyszert , majd egy pohár víz kíséretében lenyelte. Pár rettenetes perc után megnyugodott. Megelepett , hogy Justin nem futott utánnam. Gyanús csend volt. Úgygondoltam , pár napig nem mozdulok ki innen. Legalábbis nem az ajtón. Volt saját füdőm , így meg tudtam oldani a tisztálkodást. Volt , egy mentőkötelem is , amivel "tűz" esetén ki tudok mászni az ablakon. Ki is használtam. Lemásztam , mondhatom páran biztosan hülyének néztek , és elrohantam észrevétlenül a boltba , ahonnan hoztam rengeteg tartós kaját.....

Már vagy 3 napja nem mentem ki , és egyre jobban kezdtem megőrülni. Nem vagyok képes tanulni sem. Egy gondolat birizgálja az elmémet. Mit akart Bieber tőlem? Mikor az érzelmeim fokozódnak , mindig a zenével vezetem le. Odaültem a zongorámhoz , és elkezdtem az érzelmeimhez illő akkordokat leütni. A dallam már rögzült a fejemben , és a harmóniák is. Leírtam , és gondoltam ebből még lehet is valami. Címet is adtam neki:

"Nem ismersz." 

Ez a darab tökéletesen el tudja mesélni , mit is érzek. Nem is ismert  , és így ítélt meg. Bár elmondhatnám neki , hogy nem vagyok több , se kevesebb nála. Énis voltam szerelmes , tudom mit jelent elveszíteni valakit. Énis elvált szülők lánya vagyok , nekem is hiányzik az apám , bár sok rosszat tett velem. Énis a zenéért élek. Énis megdolgozom érte , és alázatosan végzem a munkámat. Ez mellett viszont mikor magához húzott , olyan érzés fogott el , ami sohasem eddig. Veszély. Tetszett , bár nem volt helyes. Meg kellett állítanom , hogy kihasználjon , így kitörtem a szorításából. Persze azért érdekelt , mit tett volna , ha ott maradok...

És itt a második rész.:) köszönöm a 3 kommentet , szuperek vagytok.<33 A bejegyzés kérdése: Ti mit tettek volna Esmee helyében? Maradtatok volna Justinnal? A következő rész 4 komment után jön.:) kérlek , toborozzátok az olvasókat.;D köszipuszi.;***